Hogy miért ne Mesterházy Attila legyen  a nem egyszerűen választási győzelemre, de rendszerváltásra készülő demokratikus ellenzék kormányfő-jelöltje legalább 10 indokot lehetne felsorolni, de az elsőről és a legfontosabbról akarok írni, ami után már nincs értelme beszélni a következő kilencről.

 

Először is tehát, azért nem alkalmas erre a feladatra, mert a magyar választók legalább kétharmada nem akarja a rendszerváltás utáni húsz egy néhány évet folytatni, mert azt a korszakot zsákutcának látja, mert úgy véli, de még inkább úgy érzi, hogy Orbán Viktor rezsimje nem a rendszerváltás utáni demokratikus rendszer váratlan megtagadása, elfordulás attól, hanem annak szerves és logikus következménye. Azért, hogy a Fidesz és élén a felcsúti zseni hatalomra került, a rendszerváltásban részt vett és az azt követő időszakban a politikai színpadon ripacskodó magyar politikai elit a felelős, de azon belül is a legtöbb az MSZP lelkén szárad, mivel a 24 évből 12 éven át a szocialisták voltak hatalmon.

Magyarul: a társadalom mára nem hisz a demokratikus váltógazdaságban, már ha, ami Magyarországon 1990 óta történt, egyáltalán az volt. Egészen mást akar, új szereplőket, vagy legalábbis olyanokat, akiknek elhiszi, hogy nem ismétlik meg mind azt a szörnyűséget, ami oda vezetett, hogy hazája 24 év alatt a térség minden tekintetben éllovasából mára a sereghajtók közé küzdötte le magát, lakossága elszegényedett, közéletét eluralta a korrupció, vezetői páriák lettek saját katonai, gazdasági és politikai szövetségeseik szemében, a világ nagyhatalmainak első emberei néhányukat egyszerűen elmeháborodottnak tartják.

Ebben a lejtmenetben éppen annyi szerepe volt az MSZP-nek, mint a Fidesznek, a Demokrata Fórumnak, vagy az SZDSZ-nek, nem beszélve az olyan epizodistákról, mint a Kisgazda Párt, vagy a még mindig a színpadon tébláboló Keresztény Demokrata Néppárt. Akkor is, ha midőn ma a gödör legaljához közeledünk, és pedig nagyon gyors tempóban, nem az MSZP van hatalmon.

A magyar társadalom nem akarja az MSZP-ét újra hatalmon látni, még ha szabadulna is a Fidesztől, mert nem bízik a párt képességében, Mesterházy Attila pártelnök alkalmasságában arra, hogy megbirkózzon a feladattal, amit az orbáni rendszer leváltása, és egy működőképes demokratikus rendszer, továbbá egy teljesíteni tudó gazdaság felépítése jelent. A hagyományosan és zsigerből az MSZP-re szavazók kevesen vannak ahhoz, hogy a pártot visszahúzzák a hatalomba, másokat pedig az elmúlt három évben nem sikerült megszólítania a pártnak. Ebben az „elmút nyócéven” kívül a legnagyobb szerepe éppen annak volt, amilyen riasztó módon a szocialisták a pénzügyi válság idején 2008 és 2010 között a hatalmat kezelték.

Egészen pontosan az a gyáva színház, amelynek első felvonásában a választási vereségtől való páni félelemben kicsinálták saját elnöküket, kormányfőjüket, Gyurcsány Ferencet. Majd a második felvonásban szinte teljesen kihátrálva az operatív irányításból egy „külsősre”, nevezetesen éppen a ma újra szövetségükké választott Bajnai Gordonra bízták az érdemi munkát, az „elkúrt” dolgok rendbe rakását, mégpedig egyáltalán nem azért – mint most jól látszik – mert őt tartották erre a legalkalmasabbnak, hiszem ma Mesterházy Attilát tennék kormányfővé, hanem sanda számításból, hogy ne a párt vigye el a balhét, mindazért, amit elkövettek, és aminek helyreráncigálását csak félszívvel támogatták.

Mesterházy Attila és társai hátradőlve nézték, ahogy Bajnai kikaparja a gesztenyét, már amennyi még maradt néhány összeégett gesztenyécske a tűzben, és úgy léptek le a politikai hatalomból, hogy azt mondhatták, valamelyest rendbe rakták a dolgokat, amiket elkúrtak. Maguk sem tagadták, hogy saját miniszterelnökük jó munkát végzet, sőt rendre arra hivatkoznak, hogy ezt az utat kellett volna követnie a Fidesz-kormánynak is, és éppen akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor letért a Bajnai által kijelölt ösvényről.

Ha ez így van, akkor vajon miért nem felel meg az MSZP számára Bajnai Gordon kormányfőnek, ha most visszapillantva jól látszik, hogy „nyóc év alatt” csak vele ért el a párt valamicske sikert, még ha csak a maga gyártotta válság kezelésében is. (Arról most ne beszéljünk, hogy a nemszeretem Gyurcsánynak köszönhetik a 8 évet a hatalomban.) Hát ezért látja, vagy érzi a magyar társadalom, hogy az MSZP még nem tanult eleget mindabból, ami az elmúlt 24 évben történt vele, még nem érett arra, hogy egyszerűen visszasétáljon a hatalomba.

Nem sikerült ráébrednie, hogy – mint minden politikai formációra – az MSZP-re is a hatalom birtoklása, és e jószág túlzott imádata jelenti a legnagyobb veszélyt. (Ezen az sem változtat, hogy a Fidesz még mélyebbre csúszott ebben a mocsárban, és éppen egy európai oktatófilmhez asszisztál arról, hogyan lehet leépíteni a demokráciát demokratikus úton.) A napokban elhunyt Horn Gyula volt utoljára képes ellenállni a hatalom imádatából és az egyéni ambíciók mérgező elegyéből összeálló veszélyes bájital csábításnak.

Neki még ma is elhiszik az emberek, hogy nem csak a politikai számítás és a hatalmi vágy, hanem elsősorban az ország érdekei vezérelték a tetteit. Az utána jövők nem ismertek sem istent, sem embert. Elrontottak majd mindent, amit el lehetett rontani, főleg tönkre tették a saját pártjukat, elkótyavetyélték a társadalom bizalmát. Mindebben – mondjon bármit is – részt vett Mesterházy Attila is, még ha nem is az első sorban menetelt.

Mesterházy sajnos úgy gondolja, hogy minden megy tovább, úgy, ahogy ment az elmúlt 24 évben. A választásokat az aktuális ellenzék, jelen esetben az MSZP nyeri, mert többet és jobbakat ígér, mint a kormányzó párt, amelyik természetesen nem tartotta be, amit korábban megígért. Aztán visszajönnek és ismét az szocialisták kezéből fognak enni a magyar nagytőke képviselői, és a multinacionális cégek vezetői, akik állami megbízásokra vágynak, bárki kezében legyen is az állam. Az MSZP ma is úgy véli, hogy elég a kiábrándultak szavazataira számítani, sokat nem kell tenni, magától az ölébe esik a hatalom.

Ennek megfelelően nem is tesz mást, mint amit a legjobban tud, folytatja a kamarillapolitizálást, a háttéralkuk gyártását és a jobbnál jobban hangzó, ámde teljesen tartalmatlan közhelyeket felvonultató jelszavak szavalását. Abban a tudatban élnek, hogy most sem történik semmi más, mint hogy az ellenzék legnagyobb pártja koalíciós partnert keres, jelen esetben Bajnai Gordon és új pártja személyében, és nagyon oda kell figyelnie, nehogy kiénekelje a leendő hatalmi partner a szájukból azt a büdös sajtot, amit hatalomnak hívnak. Mert, hogy is képzelik, hogy nem a legnagyobb ellenzéki párt adná a miniszterelnök-jelöltet, ki látott már ilyet? És persze ez lenne majd a tárcák elosztásánál is. Nehogy má’ ne a mi emberünk kezébe legyen ez, meg az, de főleg a nagy pénzek feletti kontroll.

Mesterházi és pártja – sajnos – minden kis stílű megszólalásával azt bizonyítja, hogy valójában, bár sokat beszél róla, de lényegében nem látja, mi előtt áll az ország, mi a tét 2014-ben. Maga adja bizonyítékát, hogy nem lehet egyelőre rábízni az országot, mert szellemében és politikai eszköztárában, intellektuálisan nem újult meg eléggé, sőt, ha lehet, az elmúlt három év belső hatalmi átrendeződése nyomán csak satnyult. És ennek kézzel fogható bizonyítékai vannak.

A közvélemény kutatási eredmények szerint nem sikerült lényegesen újjáépíteni a társadalmi bázisát. Nem sikerült látványosan bizonyítani a talpra állást egyetlen időközi választáson sem. Sőt. Ezt igazolja, hogy az MSZP három év alatt nem volt képes egyetlen önálló és számottevő méretű tömeggyűlést megszervezni. (Nem nevezhetünk annak egy sportcsarnokban szervezett zárt bulit.) Nem képes röviden és érthetően, a tömegigényeknek megfelelően megfogalmazni a céljait, állandó programgyártás folyik, de a megfogalmazottakból semmit nem sikerült jól olvashatóan a zászlóra írni. A legnagyobb teljesítmény, hogy van új logója a pártnak, ha észrevette valaki. Mint ahogy az új vezető káderekkel sincs minden rendben.

Az átlagos magyar olvasó, de a politika után még az átlagnál jobban érdeklődő magyar polgár számára is nagy feladat felsorolni fél tucat MSZP-és politikust, akik tettek, mondtak valamit, vagy akiknek legalább megjegyezte a nevét. Jó, Mesterházy Attila, Szanyi-kapitány és nagyjából ennyi. A párt elnökségének mondjuk 4 tagjának megnevezése bármilyen magyar kvízben 10 milliós kérdés lehetne, a nyerés szinte minden esélye nélkül, már ha nem indul a vetélkedőn maga Mesterházy Attila, aki kreálta ezt az elnökséget magának.

Ha az MSZP valóban azt akarja, hogy leváltsák az Orbán-rezsimet, akkor nagyon gyorsan rá kell ébrednie, hogy – bár igaznak látszik, hogy ez nélkülük nem megy -, de ugyanúgy igaz, hogy akkor sem, ha nem lépnek végre hátra egyet, a második sorba. Ha nem képesek erősen indokolt szerénységet és kisebb hatalomvágyat mutatni, ha nem értik meg végre, hogy 2014 nem Mesterházy Attiláról, még csak nem is az MSZP-ről szól, hanem Orbán Viktor leváltásáról, és nem csak arról.

Mert ha sikerülne, akkor derülne csak ki, milyen igaz a magyar mondás, hogy „törököt fogtam, de nem ereszt”, vagyis milyen nagy feladat lenne egy győzelem esetén is visszairányítani az országot Európába az elhagyott demokráciához, és talpra állítani a gazdaságot. És most jön a lényeg: ez a feladat meghaladja Mesterházy Attila képességeit. Nyakában a maga kreálta, nem túl izmos pártjával. Anélkül meg pláne.

Az MSZP támogatottsága gyakorlatilag konstans, táborát szélesíteni a leírtak miatt nem fogja tudni. Ebben az esetben talán fel kellene fogni, hogy csak és kizárólag azon múlik a 2014-es választási győzelem, hogy milyen tömegek mozdulnak meg Bajnai hívó szavára. Az MSZP a legnagyobb szolgálatot azzal tenné az ügynek, ha nyilvánosan és határozottan kijelentené: részt kíván venni a demokratikus ellenzék választási szövetségében, mert helyre akarja állítani a magyar demokráciát és ezt a feladatot fontosabbnak tartja, mint a saját hatalmi törekvéseit. Ezért azonnal lemond a kormányfő-jelölt állításának jogáról és helyette teljes politikai, anyagi és erkölcsi erejével támogatásáról biztosítja Bajnai Gordont abban, hogy maga mellé tudja állítani a magyar társadalom valamennyi józan politikai erejét, és fel tudjon állítani egy szakértői kormányt, semmi esetre sem egy politikai alkukban kiizzadt, pártparitáson alapuló kabinetet.

Magyarországnak ma nem arra van szükséges, hogy a győztes pártok egymás közt felosszák a megszerzett hatalmat, mint a koncot, ahogyan egyébként normális választások után szokták, hanem arra, hogy mögé álljanak egy a lehető legszélesebb alapokon nyugvó, politikai-társadalmi konszenzusra épülő mozgalomnak, ami megteremti az esélyét annak, hogy lerombolhassák az orbáni rendszer félelemből és megvesztegetésből épített bunkerét, mindenek előtt azzal, hogy fölényesen megnyerik a 2014-es választásokat.

Mindez elképzelhetetlen csak a magyar baloldal erejéből, ehhez elengedhetetlen, hogy Bajnai – ahogy tervezi is – maga mellé állítsa a középen állókat és a mérsékelt, józan jobboldali gondolkodású embereket is. Ez lényegesen nagyobb feladat, mint az MSZP-nek hozni a bázisszavazóit, ezért Bajnai joggal várhatná el Mesterházy támogatását, ahelyett, hogy a szocialisták vezére rendre vetélkedésre szólítja fel, és azzal revolverezi, hogy neki nagyobbja van, és őt sokkal jobban szeretik.

Mesterházynak nagyon gyorsan túl kell tennie magát a személyes ambíciói hajhászásán, a szocialistáknak meg rá kell jönniük, a tét nem az MSZP jövője, mert az ki a francot érdekel, hanem az országé, ami az MSZP jövőjénél és Mesterházy álmainál is fontosabb. Amennyiben a szocialistáknak megfelel Mesterházy pártelnöknek, legyen az, senki nem fogja irigyelni őt tőlük, de ha minden áron kormányfőt akarnak belőle csinálni, még olyan keménynek látszó érvek mentén is, mint, hogy mi vagyunk a legnagyobb ellenzéki párt, ártanak az országnak és ezen keresztül maguknak is. Bajnai már bizonyított, Mesterházy még nem. Nem olyan időket élünk, amikor lenne idő kísérletezni, főleg ha semmi szükség rá. Ez vonatkozik egy leendő kormányra és a kormányzati szervekre is. Az elmúlt két évtized felszínre vetett nem egy olyan arcot, aki már bizonyított, vagy a politikában, vagy a szakmájában. Hozzájuk kellene nyúlni és nem pártelnökségek önjelöltjeiből szemezgetni.

Már, ha komolyan veszi mindenki a szerepét, mert Orbán Viktor elég komolyan veszi. Túl nagy a veszteni való a másik oldalon ahhoz, hogy egy puskalövés nélkül feladják az állásaikat, csak a választási urnákba zizegve hulló szavazatok hatására. 2014-ben nyerni nem lesz zászlós menet, hanem csúnya és undorító politikai sárdobálás, de annál keményebb tárgyak is repülni fognak. Bármilyen forgatókönyvet is tartogat az ország számára a következő év, abban nem Mesterházy Attilának kell játszania a főszerepet, de neki is lenne dolga bőven, amit mindjárt el is kezdhetne azzal, hogy kezet nyújt korábbi kormányfőjének, Bajnai Gordonnak