„A zseniális az ultrafutásban a haszon hiánya; egyszerűen nincs értelme az űrhajók és csúcstechnológiás számítógépek világában hatalmas távolságot egyszerűen, két lábon járva megtenni. Nincs pénz benne, nem lehet nagy hírnevet szerezni, sőt gyakran társtalan, magányos vállalkozás. De elég arra gondolni, hogy a filozófusok, költők és apostolok az idők kezdetei óta vallják és ragaszkodnak ahhoz, hogy az élet több, mint vegytiszta logika és józan ész. A hosszútávfutók tudják ezt – ösztönösen, és valami mást is, ami feledésbe veszett. Bárkinél jobban értik azt, hogy a fizikai erőfeszítés milyen ajtókat nyit ki a lélekben – a régiek még tudták ezt. A hosszú, olykor monoton és megerőltető távolságok a létezés mélységeinek kérdését feszegetik; a kérdést, hogy kik vagyunk. (David Blaikie)”