Emil KaloBeteglátogatási ídő.
Különböző érdekek ütköznek. A betegé (a szobatárs is beteg), a látogatóé, és a zavartalan betegellátásé. Elvileg a betegérdeke mindenek fölött. Életem során sokat változott. Hosszú időn át a kedd, csütörtök du 2-4-ig és vasárnap de.10-12 ill.du.2-4 közötti időpont volt az országosan elfogadott.A kórházba belépővel lehetett bemenni, még a dolgozóknak is, kivéve a látogatási időt.A látogatók már órákkal a látogatási idő előtt a főbejáratnál gyülekeztek. Sokan vidékről jöttek és a busz vagy vonat érkezési idő, nem a látogatáshoz volt igazítva. A kapunyitáskor megkezdődött a roham. Később a szakrendelések osztályokhoz integrálódtak. Ekkor a beutaló volt a belépésre jogosító dokument. A szabályozott látogatási idő racionális voltát azon tény adta, hogy ekkor a betegellátást nem zavarta.A kiskapukról majd máskor.
Később a látogatási időkorlátozást eltörölték.Kitört a káosz. Minden osztálynak van egy kialakult munkarendje.Lázmérőzés, mosdatás, vérvétel, reggeli, kisvizit, nagyvizit, vizsgálatok, konziliumok, ebéd, stb…A látogató ha benyit a kórterembe és látja, hogy valaki alól az ágytálat viszik ki, vagy mosdatják sokszor nem zavartatja magát.A fekvő betegtől a levegőt is elvéve 10-20-n körbeállják,nem törődve a szobatárs beteg érdekével, jogával. Váratlan gyors beavatkozás igénye esetén nem érti, hogy neki miért kell elhagyni a kórtermet. Intenzíven egyszerübb az eset, mert az ajtókat ki sem nyitják. A haldokló beteg és a közvetlen hozzátartozó állandó egyűttléte ha biztosítható a kérésnek megfelelően alapvető jog kell(ene),,hogy legyen.
Egy eset amit az életemben soha nem felejtek el. 16 éves leukémiás beteg várta az édesanyját.Alul felül ömlött belőle a vér.Transzfundáltuk.Fél kettő körűl sokkos lett.Eszméletét veszítette. A főkapuhoz nővért szalasztottunk,hogy hátha nevet ordítva az anyukát be tudja hozni. Három különböző helyről(két kar,és az egyik láb) tulnyomással transzfundáltuk. Az édesanyja ott állt felettünk,hiába…meghalt. A nővérek vele egyűtt sírtak. Én az orvosiban.