Mindenkit megrázott a miskolci kórházban a kilenc koraszülött halála. Olvasónk saját esetén keresztül láttatja, hogy az egészségügy még annál is siralmasabb helyzetben van, mint gondolnánk. Megtudhatjuk, hogy az inkubátorok csak melegíteni és párásítani tudnak, hűteni nem. Vajon okozhatta a kánikulában a koraszülött intenzív osztály légkondicionálásának hiányossága a haláleseteket? Orbán Viktor miniszterelnök elrendelte a vizsgálatot, de vajon kapunk e hiteles válaszokat?
Tisztelt Szerkesztőség!
Az elmúlt napokban engem is mélyen megrázott a miskolci koraszülött osztályon történt halálesetek híre. Az Önök cikkét olvasvaazonban muszáj volt „tollat” ragadnom! Érintett vagyok, ezért nehéz érzelmek és indulatok nélkül, objektíven írnom és gondolkoznom e témában. Mégis megpróbálom, mert annyira kikívánkozik belőlem és, mert szeretném, ha az olvasók kicsit pontosabban, közelebbről is megismerkedhetnének a koraszülöttek körüli mendemondák valóság alapjával.
Kilenc évvel ezelőtt, 2004-ben született harmadik gyermekem, aki 25. hétre, 700 grammal, 32 cm-rel látta meg a napvilágot. Könyvet tudnék írni a velünk történtekről – lehet, hogy egyszer meg is teszem -, de most a miskolci esethez és ezen belül is az Önök írásához kapcsolódnék leginkább. Minden, amit írok, saját tapasztalatból táplálkozik, nem mástól, vagy másról hallottam.
„Hangos a hazai sajtó attól, hogy a miskolci kórházban egy hét leforgása alatt 8 csecsemő veszítette életét. Az eset előfordulása, sajnos, nem egyedi. Tény az: az erősebb csecsemők talán túlélhetik a születési körülményeiket, melyeket az egészségügyből való pénzkivonás és az egészségügy átszervezése okozott.”
Már kislányom születésekor is rendkívül rossz helyzet uralkodott az egészségügyben: mielőtt hazamehettünk volna, 3 különböző kórházban 4 hónapot töltöttünk el és biztos vagyok abban, hogyha nem kapunk anyagi és érzelmi segítséget rokonainktól és barátainktól, ma nem lehetne a kislányom kortársainak megfelelő állapotban. Nem feltétlenül a legerősebb csecsemők élik túl a születési körülményeiket: a betegeknek, gyengéknek, kicsiknek is van esélyük egy olyan osztályon, ahol van szakértelem és felszereltség, valamint a szülők és a mögöttük álló segítőik mindent elkövetnek a gyermekért.
Ez a tény nem csak a mai kormány működése miatt igaz, így volt ez az előző kormány idejében is.
„A kérdés azonban mégsem hagyott nyugodni: hogyan kaphat egy csecsemő oly mérvű fertőzést egy kórházban, hogy abba belehaljon? Besétáltam hát egy megyei kórház újszülött osztályára.”
Egyelőre még nem lehet tudni, hogy a 8 – mára már 9 – kisbaba miért halt meg. A kórház állítja, hogy nem fertőzés volt, a vizsgálatok még folynak. Ami viszont biztos, hogy az elmúlt hetekben kánikula volt. Az inkubátorok pedig csak melegíteni és párásítani tudnak, hűteni nem. Azt gondolom, hogyha – vannak ilyen feltételezések is – nem működött a légkondicionálás a koraszülött intenzív osztályon, akkor akár 38-40 fok is elképzelhető, márpedig a kissúlyú koraszülötteknek semmilyen hőmérsékletszabályozó képességük nincs. Átveszik a környezetük hőmérsékletét, ebben az esetben belázasodhatnak – 38-40 fok! -, ami egy egyébként is beteg koraszülött esetében végzetes lehet.
Kislányomnak volt fertőzése, ami majdnem halálos kimenetelű lett számára. Nem hibáztatom a koraszülött osztály egyetlen munkatársát sem, hiszen az intenzív osztályok sajátja, hogy rezisztens baktériumok fertőzhetik meg azokat a betegeket, akiknek testébe – lélegeztető, vér, vitamin, zsír, stb. miatt – számtalan csövet vezetnek be.
Gyakran előfordult, hogy az inkubátor nem fűtött, párásított kellő mértékben, így a folyosó általában tele volt javításra váró inkubátorokkal. Az egyik kórházban – szintén nagy nyári melegben – egy szerelő úgy oldotta meg kislányom inkubátorának hűtését, hogy kinyitotta az inkubátor egyik ablakát és a kórterem utcai ablakát. Amikor megkérdeztem, hogy ezt miért tette, azt felelte, hogy így hűti az inkubátort, mert túl magas benne a hőmérséklet. (Fájdalmas és tehetetlen érzés volt látni, hogy kislányom félájultan fekszik, piheg és szemmel láthatóan egyre rosszabb állapotban van a hőség miatt.)
„A panasz csak ömlött, és ömlött. …”
A kislányom születését követő időszakban – amikor már nagyjából lehetett látni, hogy életben marad és sok-sok terápia után akár egészséges is lehet – számos új ismeretségre tettem szert. Szinte nem volt olyan szülés-történet, amit ne szőtt volna át elégedetlenség, akár a kórházat, akár a nőgyógyászt tekintve. Ahol én szültem, ott is rémes volt a kórtermek és a közös területek tisztasága, ám a koraszülött intenzív osztályon nagyon vigyáztak arra, hogy mindenki betartsa a higiéniával kapcsolatos rendet. Mivel egy hosszú hétvégén szültem, a nőgyógyászati kórteremben, ahol feküdtem, egyáltalán nem volt takarítás: el lehet képzelni, mi minden állt ki a dugig teletöltött szemetesből, ahol vérző, műtött, vagy éppen akkor szült nők voltak. Az egész folyosó a mi szobánkba járt zuhanyozni, mert csak nálunk volt erre lehetőség. Egészségügyi betét, vatta, gyógyszer csak külön könyörgésre, vagy némi borravaló zsebbecsúsztatása után került elő. Az orvosok, nővérek és a látogatók mindenhol dohányoztak, szinte vágni lehetett a füstöt. (Micsoda együttérzés: kismamákat és frissen műtött betegeket passzív dohányzásra kényszeríteni…)
Mindez 2004-ben történt…
„Elmondták az újdonsült anyukák azt is: az újszülött osztályon nagyon kevés az alkohol és a vatta ahhoz, hogy az elegendő legyen a köldökcsonk megfelelő mértékű ápolásához. Mivel nem szeretnék azt, hogy gyermekük a köldökcsonkján keresztül esetleg elfertőződjön, így ők maguk vásárolják meg ezeket a kellékeket az újszülött osztály számára. Ugyanez a helyzet tapasztalható a fürdetés kapcsán a popsikenőccsel, és a pelenkával is. Ha a szülők nem viszik be, akkor több esetben a személyzet a saját fizetéséből vásárolja meg ezeket a kellékeket (szintén név nélkül a nővérkéktől), mert a kórház rendelkezésére álló keretéből erre nem telik.”
Pelenkát és egyéb babaápolási kellékeket – 9 évvel ezelőtt is – mindhárom kórházban nekünk kellett biztosítani a kislányunk számára.
„És sorolhatnánk még tovább és tovább, vég nélkül.
Az újszülöttekre tehát a kórházakban rengeteg fertőzési veszély leselkedik, mindez pedig kizárólag azzal indokolható: nincs a kórházaknak pénze arra, hogy a megfelelő mértékű higiéniát és a fertőzésmentes környezetet fenntarthassák.
A média által most megszellőztetett esetben a kórházigazgatót függesztették fel, a vizsgálat idejére, pedig a kormányt kellene felfüggeszteni. Hiszen a kormány az, aki megalkotja a vonatkozó rendelkezéseket, és az is a kormány, aki kivonta a pénzt az egészségügyből.”
Nem is azzal szerettem volna vitatkozni, hogy ma Magyarországon az egészségügy bármely területén ne lennének elfogadhatatlan, embertelen körülmények! Inkább arra világítanék rá, hogy: bár a mostani kormány nem állította meg az egészségügy hanyatlását, sőt, fejét elfordítva asszisztál ahhoz, hogy – miközben stadionok épülnek, gépkocsiparkok újulnak meg, milliós kifizetéseket markolnak föl a kondérhoz közelállók – a betegek, gyengék, rokkantak, KORASZÜLÖTTEK ne kapjanak olyan ellátást, amivel életük megmenthető, vagy állapotuk javítható lenne, ezt a bűnt mégsem varrhatjuk pusztán ennek a kormánynak a nyakába. Azt pedig, hogy a miskolci koraszülött osztályon mi is történt valójában, lehet, hogy soha nem tudjuk meg, mert – szintén saját tapasztalat – az orvosok, igazságügyi orvos-szakértők mindig kiállnak egymásért. Akkor is, ha hibát találnak az ellátás ellenőrzése során. És ez már 2004-ben is így volt és – véleményem szerint – marad is még jó ideig!
Ferencz Katalin http://www.fovarosi-hirhatar.hu