Képzeljük el, hogy egy gyorsvonat összeütközik egy autóbusszal egy borsodi falu mellett, meghal harminc ember, a Magyar Hírlap tudósítója pedig végigmegy a község főutcáján, bemegy a kocsmába is, ahol olyanokat hall nevüket, arcukat nem vállaló emberektől, hogy „a cigányok biztos kilopták a rézvezetékeket a fénysorompóból”, vagy hogy „a buszon főleg cigánygyerekek utaztak, akik nyaggatták a sofőrt, ezért ment át a piroson”. És tegyük fel, hogy ezeket a véleményeket egy vaskos cikkben meg is írja Bayer Zsolt lapja, mivel hivatalos forrásból származó vizsgálati eredmények még nincsenek a balesetről. Hány másodpercen belül kezdenénk el fasisztázni?
És akkor jön a baloldali média, nevüket, arcukat nem vállaló emberektől, sőt, politikusoktól olyanokat idéz, hogy „a miskolci kórházban meghalt koraszülött csecsemők kétségtelenül cigányok. Vagy azt, hogy „sokan úgy vélik, a felelőtlen, erősen dohányzó, alkoholt fogyasztó, gyakran gyerekként teherbe eső szülők tehetnek a tragédiáról”. És még Orbán Viktor dicséretére is jut szufla, aki „források szerint” azért lépett közbe közvetlenül az ügyben, mert a „mélyen megrázták a történtek”, illetve „a vélt romaszál” (!) miatt a miniszterelnök nem akar újabb botrányt a nemzetközi sajtóban.
És akkor feltolul bennem egy érzés: az undor. A cikk itt olvasható.
nepszava.hu