A 60-as évek első felében amíg középiskolás voltam, de még ezen időszak után is éveken át volt jellemző, hogy minden ősszel októberben különböző vidéki T.Sz.-be vitték ki a diákokat szüretelni, vagy valamilyen más mezőgazdasági munkát végezni, és ezért a munkánkért valamennyi fizetést is kaptunk. De ez a pénz ment az iskolai közös kasszába, nem pedig a mi zsebünkbe.Ezek a T.Sz-ek reménykedtek az igen olcsó és tömeges munkaerőben, de végül is szerintem nagy veszteséget is elkönyvelhettek a fiatalok „játékos” és lezser munkavégzése után.
Teherautók platóin utaztunk ki (az egész iskola, kb. 450 fő) a tokaji borvidékre, amely igazán nagy élmény volt számunkra, de sajnos a mi ott elvégzett munkánkban nem sok köszönet volt. Az elfogyasztott birkagulyás ebéd után (mire leültünk a szabadban felállított asztalokhoz, a feltálalt ebéd már hideg volt) már nem igazán volt kedvünk dolgozni, mert leginkább a rendetlenkedésben jeleskedtünk, ami abból állt, hogy a szép és nagy, egészséges szőlőfürtökkel dobálóztunk, egymást heccelve. Hamar meguntuk a tőke alatti mazsolaszemek begyűjtését is, tehát nagy része ott is maradt, s ennyivel kevesebb aszú bor tölthette meg a későbbiekben a palackokat. Tiszta ráfizetés volt ez a fajta diákmunka.
1964 áprilisában Hruscsov ellátogatott Miskolcra is, amely igen nagy szó volt, hisz a világ egyik hatalmas vezető országának a Szovjetuniónak, az első számú embere volt. Azóta sem látogatott el hozzánk hasonló nagy pozíciójú államfő. Nagy készülődés előzte meg ezt a látogatást, a málladozó vakolatú, elhanyagolt Széchenyi utcai épületek egy részét eltakarták deszkapalánkokkal, amelyeken különböző üdvözlő feliratok voltak (orosz és magyar nyelven is), értékelve a kommunizmus lehengerlő sikerét, piros és nemzetiszínű zászlók sokasága terítette be az egész várost. Hatalmas embertömeg üdvözölte őt végig azon az úton amelyen haladt az L.K.M. felé. Természetesen mi fiatalok is órákkal hamarabb elfoglaltuk a helyünket a „legpatinásabb” helyen a Villanyrendőrnél. Nyitott fekete Csajka típusú autóban érkezett és állva, a levett fekete kalapjával integetve és mosolyogva üdvözölte a tömeget. Ezen esemény után nemsokkal októberben felmentik őt a tisztsége alól azzal a kifogással, hogy túlságosan ábrándkergető, bürokrata és nagyfokú személyi kultuszt kerít maga köré. Majd utódjai Brezsnyev, illetve Koszigin veszik át a Szovjetunió vezetését.
Miskolc a 60-as években egy igazi nagyváros szerepét tölti be, a belvárosban hömpölygő embertömeggel, üzletek és vendéglátóegységek sokaságával. Az akkori köztudatban az emberek a Széchenyi utca színház előtti oldalát Forintnak, ill. a másik oldalt Fillérnek nevezték, (ennek az elnevezésnek az okát nem ismerem), s a Villanyrendőr volt még akkor a belváros lüktető szíve. Óriási volt már a forgalom, túlterhelté is vált, mert ezen a csomóponton haladt át a többirányú forgalom egésze (villamos, autóbusz, teherforgalom, magánautók), sok esetben közlekedési trombózist idézve ezzel elő. Szükségessé vált a város teljes átrajzolása új lakótelepek építésével, és új főforgalmi utak kialakításával. Mindezek építése a 70-es években kezdődött el óriási szanálási munkálatokkal, mely alapján a város közel 40 %-át lesöpörték a térképről. Elhanyagolt volt a város képe, hisz az épületek felújítási munkálatai ekkoriban még nem kezdődtek el, csak a jóval későbbi években. 1962 őszén megszüntették a Villanyrendőrtől beforduló és a hejőcsabai elágazásig közlekedő egyvágányú villamosjáratot, amelyre némi nosztalgiával tudok visszaemlékezni. Felszedték a kockakő útburkolatot a sínekkel együtt, ezenkívül a közvilágítást is modernizálták fénycsöves ostorlámpákra, melyeknek a világító ereje össze sem hasonlítható a jelen sziporkázó fénytengerével.
Ezekben az években mint az új modern világ képviselői nálunk is megjelennek a hordozható táskarádiók, majd a kicsinyített utódja a zsebrádiók, elérhetővé válik már sokak számára a TV magvásárlása is (ekkoriban még csak fekete-fehérben), a szalagos magnetofonok, a mosógép, stb. Mindezek a technikai újdonságok min. 15-20 év távlatára készültek, robusztus megjelenéssel, mellőzve sok esetben az esztétikát, de mindezek csak a K.G.S.T.-én belüli országokból származtak. Sajnálatos módon igen gyakran megesett az is, hogy rövid időn belül felmondták a szolgálatot a nem precíz gyártás folytán, sok bosszúságot okozva ezzel. Jellemző volt még a rendszeres áruhiány, a hosszú várakozási idő az építőanyagokra és minden másra vetítve is. A telefon, az autó, a lakás, mindezekre hosszú- hosszú éveket kellett várni, és ekkoriban még csak a szocialista országokba utazhattunk, amely lehetőséget szinte ajándéknak tekinthettük még ekkoriban.
Jómagam is többször átutaztam Csehszlovákiába és Lengyelországba is, természetesen ezekbe az országokba is csak útlevéllel. Beindult a biznisz a cserekereskedelem, kivittünk az akkori kinti igénynek megfelelően személyenként min. 25-30 db csipkeblúzt és stb.-t (itthon ezek nagyon olcsóak voltak, de a minőségük is ezzel voltak arányosak), amelyekért az ottani piacokon az emberek szinte verekedtek, és jó pénzért meg is vásároltak. Mi pedig hozzájuthattunk sokkal olcsóbb (hisz pénzünk is volt bőven az eladott árucikkeinkért), és jobb minőségű fehérneműk, sportcipők, dzsekik, kristály és porcelán tárgyakért, és stb.-ért. Tehát kiváló üzleteket lehetett lebonyolítani. Némi izgalom volt azért a határállomásokon a vámvizsgálatnál, de voltak már ismerős fináncok is, akiket könnyen meg lehetett vesztegetni különböző ajándéktárgyakkal, és ők ezért „félrenéztek”. Amióta ember él a Földön, a csábításnak nem könnyű ellenállni.
1968-ban Magyarországon is megjelenik az első fogamzásgátló tabletta, amely beindítja a női szexuális szabadságot, mely lehetőség a ma tükrében véleményem szerint talán „át is esett a ló túlsó oldalára”.
Folytatása következik: Továbbra is a 60-as évek.
Remélem, hogy a továbbiakban is velem tartanak ebben a miskolci „Időutazásban”.
Előző fejezetek leírásait megtalálhatják ezen újság oldalán, a blognevemen.
ok.ildi.blog (Sugár Ildikó Judit)