Politikai retro- egy  miskolci család látványos meggazdagodása -a népi ellenőrök támadásban itt a következő rész……
Ha tehetem jelzem – holnap jelenik meg az Északban egy visszaemlékezésem Velencei Jánosról , Kuksiról a nevezetes motorosról. Ajánlom olvassátok el előre is köszönöm a megtisztelő figyelmet.
A miskolci cigány zenészekkel kapcsolatos jegyzetre sok reagálás érkezett. Különös, hogy heten küldték meg a szakállas viccet – ki ne ismerné – igen van cigánypecsenye , de akkor nem lesz zene. Hümmögjek…tiltakozzak . Vannak zsidó, cigány és skót viccek, kérem senki ne menjen tüntetni ebben az ügyben.
Másik. Annak idején volt szerencsém megismerni a megyei és a városi népi ellenőrzési hivatalt. Hivatalosan s nem hivatalosan. Máig is azt vallom – lehet vitázni – az egypárt meghosszabbított karjaként védte a népet és a fogyasztókat. Igazi sóhivatal kádertemető volt – utód nélkül szűntek meg. Ki segít nekem az élő népi ellenőrök közül, hogy ezt a témát alaposan körbejárjam. Jórészt ismerem a szervezetet, Józsa urat és társait, akik politikai megrendelésre dolgoztak de szeretnék még többet tudni róluk. A hírek szerint a levéltáruk Mezőcsáton kötött ki, s amikor keresni kezdtem a családommal kapcsolatos dossziét egy üresnek tetsző papírlapot leltem. Rajta annyi – Ladányi et. kérésére Józsa et. bekérette.
Kíváncsi lettem , hogy mi lett a feljelentésünk sorsa. Egyszer ugyanis éppen olyan meghívót kapott a Déli szerkesztősége , amelynek egyszerű és velős címe volt – egy miskolci család látványos meggazdagodása( mi lettünk volna ezek)
Majd nem sokkal később valaki lefújta ezt a napirendi pontot. Titkosították vagy mi a fene történhetett máig se tudom. Ám, hogy ki volt az előzménye és miként zárult azt már kiderítettem. Akit érdekel – még a héten megtudhatja. Szereplők a megyei tanács elnöke, sógora, Józsa és még sok sok lelkes népi ellenőr. Hogy mivel érdemeltem ki a megkülönböztetett figyelmet abban az időben most fogom elárulni. Folyt köv.
Ígértem folytatom. Szóval a dolog úgy kezdődött, hogy az egyik este hívogatnak a barátaim. Sorra gratulálnak, micsoda bátorság, na végre, hogy is merted ezt megírni. Nem lesz ebből valami bajod? Viccnek ugratásnak véltem. Még, hogy én meg a bátorság. Kiderült, hogy egyszerűen vakmerő voltam. Talán 1987-t írunk, a fene se gondolná, hogy itt itt rendszerváltás lesz.
Írtam egy ujjgyakorlatnak számító anyagot – a bírósági tudósító kollégát helyettesítve -hogy a rudabányai VB titkár halottak után veszi fel a segélyt. Megfejeltem egy jó címmel – Nőnapra virágot, Gyulának. Beletrafáltam. Piszkosul. Ugyanis, amikor válogattam az ügyek között az egyik kedves hölgy a figyelmembe ajánlotta ezt az esetet. Mondta nem nagy, de érdekes. Igaza volt. Jól megszívtam.
A titkár elvtárs ugyanis a megye első emberének a sógora. Máig is töröm a fejem, miért nem ott az igazságszolgáltatás bástyáin belül fojtotta el csirájában ezt a cirkuszt. Nem akarta, nem tudta vagy a ….sem tudja.Majdnem rámentünk.
A megye első embere behívatta Józsa elvtársat – ő a NEB elnöke – és bosszút forralnak. Tákolnak egy feljelentő levelet hamis címmel és azt az Elnök elvtársnak címezi, aki kötelességszerűen ránk száll mint a mérges darázs tegnap a sörömre. Ott kering egy évig felettünk. Közben személyes beszélgetésre fogad s mi sem természetesebb, hogy tagadja, neki ehhez semmi köze. Véletlen, hogy ezt a leleplező levelet éppen neki címezték. Neki hivatalból kötelessége intézkedni. Ő pedig sose szegné meg a kötelességét. Indul a hadjárat ellenem és a családom ellen. A felterjesztett kitüntetésem lenullázzák. Partner ebben a szerkesztőség párttitkára. Szorongatja a főszerkesztőnket, Dezső barátomat, hogy rúgjon ki, de azonnal. Máig is köszönöm neki, hogy eliminálja , látszólag berág rám, még kiabál is velem, ami nem szokása de a retorzió abban merül ki, hogy a cikkek alól törlik a szignómat. Név nélkül kulizom, az első ember már úgy tudja, nem is írhatok többé a sajtóba. Kevesli, a lányom éppen akkor készül a Hermann gimnáziumba. Őrzöm a megyei tanács illetékesének a levelét – Szántó Rita Miskolcon egyetlen gimnáziumba sem vehető fel, legfeljebb csak a szikszóiba. Vadászat a Bükk fennsíkon – Grósz és társasága, a megye első embere jó kedvében megjegyzi – legszívesebben lelőne. Mondják neki miért már Ő maga célozni se tud? Még le se érnek a városba már jő a hírnők vigyázzak mert durvul a helyzet. M. K. bácsi a NEB-es barátom is üzen, készüljek mert a boszorkánykonyhában már forr az üst. Józsa és társai most főzik a nekem szánt kotyvalékot.
Folyt. kőv. ( Ilyen manapság nem létezik -ezt a gyengébb fantáziájú fiataloknak üzenem.) szantograf.hu