Orbán Viktor lánya örök

hűséget esküdött a hét végén. Ha az örömapán múlik ez egy szokványos esemény. Egy a sok közül.Ám ez most médiaszenzáció. Mivel már napok óta mással sem foglalkozik a bulvársajtó – aszfaltozzák a lakodalom helyszínéül szolgáló tanyához vezető utat, festik a templomot , mi lesz a menü és kiket hívtak meg . Nem is tagadom, engem is érdekelnek ezek a hírek. Ám valamennyi ezzel kapcsolatos híradásból kicseng a politikai él, a cél.Hogy elvegyük az örömapa örömét. Ráadásul a kormánypárti sajtó, a miniszterelnöki stáb is tanácstalan ez ügyben. Ha hivatalos rangra emelik az eseményt az lesz a baj, ha egy erre kijelölt családtag kábítja a kulisszatitkokra éhes firkászokat az se tetszene mindenkinek. Nehéz ebből jól kijönni. A teljes nyilvánosság vagy a szigorú titkolózás egyformán kétesélyes.
Bár még messze vagyunk a monarchiától, ilyen ügyekben nem ártana az angol példát , az ottani protokollt majmolni. Anélkül, hogy bármilyen hasonlat félreértésre adna okot – a hercegi frigy szervezésekor egy stáb céltudatosan tájékoztatta a médiát. Mi ugyanis politikai hozzáállástól függetlenül csak kíváncsiak vagyunk minden részletre. Az esemény emberi mivoltára. A meghívottakra – ez a lista a következő napok VIP névsora – hogyan sikerült a menyasszonytánc, meglelte e a vőlegény az ellopott arát. Megtelt e a lavór és mennyit sikerült össze csárdásozni, ki dobta be a legtöbbet meg mindent amit csak lehet. Azt is, ki volt idő előtti pityókás. A vőfély nem keverte e össze a mondókáját és még sok minden másról szívesen pletykálnánk. Szerintem mindez hamarosan kiszivárog mert nálunk semmi sem marad titokban.
Egyébként ez minden szinten így van, jómagam éppen negyven esztendeje esküdtem meg a Miskolci a Petőfi utcai házasságkötő teremben. Kerényi László kollégámnak sikerült olyan fekete -fehér fotókat készíteni rólunk, amelyeken jól látszik rajtam a fiatalkori kétségbeesés. Kifejezi, hogy ez volt az első ilyen az életemben, s remélhetően az utolsó. Az este az Avas szálló Vörös termében már felszabadultabbnak látszom. Bizonyára annak is köszönhető, hogy apósom az örömapa ünnepélyesen rendezte a buli számláját.
Úgy mint később már én. Mint már örömapa, a lányom esküvőjén a népkerti Vigadóban. Álltam a cehhet, még az este elszámoltunk szegény Fitos István barátommal az étterem vezetőjével. S megengedhettem azt a luxust, hogy az ifjú párt szállító kocsit és az ünneplő konvojt motoros rendőrök villogóval és alkalmi sziréna bőgetéssel vezessék fel a Kossuth utcai református templomig. Számla van róla – ez áfával 20 ezer forintba került hivatalos engedéllyel. Akkoriban, másfél évtizede. Sok vagy kevés a fene se tudja, az örömapa örömében ilyenkor, ilyesmit nem latolgat. Legfeljebb később. Amikor már késő.
Jut eszembe – ha a miniszterelnök lánya megirigyelte volna ezt a luxust – s megkérik a motorosrendőröket, hogy vezessék már fel a násznépet, micsoda botrány lett volna. Hiába mutogatnák a számlát, a belügyminiszteri engedélyt , egy fél ország csámcsogna ezen.Mert mi már javíthatatlanul ilyenek vagyunk. Szerencséje volt a lányomnak, hogy akkoriban se én voltam a kormányfő.
szantograf.hu