Emil KaloEgy kismama halála
.Szerencsére ritka, mint a fehér holló. Ugyanakkor megrázó, döbbenetes.
1976-ban az Álmos utcai épitkezésünk színhelyére jött értem a kórházi kocsi. Az osztályon kerestek a szülészetről, de mondották, hogy valószínűen az építkezésen dolgozom. Útközben elmondották, hogy egy újraélesztéshez hívnak. Malteros ruhában léptem be a szülészetre, amikor csődűletet láttam. Aki élt és mozgott a dogozók közűl mindenki ott volt. Egy fiatal nő újraélesztésével voltak elfoglalva. Ahogy voltam „beszálltam”.Pár óra alatt a folyosó hidegburkolatán többször újraélesztettük.Időközben EKG-t is kerítettek, azt felrakva jobb Tawara szár blokkot láttam. Ez igy csak tüdőembolía lehetett. Osztályunkra Streptázéért(vérrögoldó) és egy nagy véna biztosítását lehetővé tevő szetért átküldve, mindenki megdöbbenésére a jobb szívfélbe az egyébként infuzióban alkalmazandó gyógyszert bolus injekció formájában beadtam. Kb. 4 órás küzdelem után beláttuk veszítettünk. Ezt követően pár perccel Szovjetunióból katonatiszt férje hívta telefonon.A halálhír hallatán elájult.
Másnap a boncolásra a Szülészten kívűl a mi osztályunk is levonult.A has felnyitása után azonban mehettünk is vissza, mert a hasüreg teli volt vérrel és azt a vérrögoldó gyógyszer is okozhatta. Igazságügyi boncolás lesz holnap. Nagyon rossz napom és álmatlan éjszakám volt.Következő nap reszkető lábbal és heves szívdobogás érzéssel léptem át a kórbonctan küszöbét.Mint kiderűlt a hasi vérzés oka az újraélesztéssel eggyüttjárható bordatőrés okozta lép és májruptura volt. A beteg halálát pedig un.lovagló thrombus okozta, melynek túlélésére a betegnek vagy a thombus műtéti eltávolítása vagy sikeres vérrögoldás(amit alkalmaztam) esetén lett volna esélye.A beteg halála nem csak bennem, hanem a szűlészeti osztály dolgozóiban is mély nyomot hagytak.Hasonlóra nem is emlékeznek.Én sem.