„Egy holokauszt-bohóc voltam”
címmel jelent meg interjú Kertész Imrével a Die Zeit című hetilap legújabb számában abból az alkalomból, hogy hamarosan megjelenik az irodalmi Nobel-díjas magyar író új német nyelvű kötete, írta az MTI.
Az utolsó utáni interjú
Az író mostani interjúja már csak azért is meglepő, mert néhány hónappal ezelőtt azt nyilatkozta The Paris Review című irodalmi folyóirat számában, hogy életében több interjút már nem ad.
A Letzte Einkehr (Az utolsó kocsma) című munka a Nobel-díjjal 2002-ben kitüntetett író egy regénytöredékéből és a 2001-2009-es időszakban keletkezett naplóbejegyzéseiből készített válogatásból áll össze. A naplóból kiderül, hogy a Kertész által irodalmi főnyereménynek nevezett Nobel-díj valójában megsemmisítő hatást gyakorolt rá, a kitüntetés után többé nem tudott a tükörbe nézni, és egy színésznek tartotta magát, aki Kertész Imre írót alakítja inkább rosszul, mint jól – jegyezte meg a Die Zeit munkatársa.
„Egy részvénytársaság lettem, egy márka. A Kertész márka” – mondta Kertész Imre az interjúban. Az interjú készítője szerint a magyar író az utóbbi két évtizedben a német emlékezetkultúra hőse, keresett ünnepi szónok és ünnepelt Auschwitz-túlélő volt, most viszont az egész világ megtudhatja a naplójából, hogy végig „holokauszt-bóhócnak” érezte magát. Arra a kérdésre, hogy nem vált-e „egy kicsit holokauszt-iparrá” az emlékezet kultúrája Németországban, azt válaszolta: „nem egy kicsit, hanem teljesen”.
Kifejtette: az irodalmi Nobel-díjat azért kapta meg, mert dicsőíteni akarták „a tanúság irodalmát”, előtte pedig meghívták Stockholmba, hogy tartson egy beszédet, de valójában azt akarták megtudni, hogy „jó benyomást keltek-e, vagy hogy kézzel eszem-e a rántottát”. Az ilyesmi ellen „nemigen van mit tenni”, az ember kiszolgáltatott „ezekkel a hatalmakkal szemben” – mondta Kertész Imre. Azzal kapcsolatban, hogy az „emlékezésipar” vajon elvette-e a „történetét”, azt mondta: „elég nekem, hogy vannak páran, akik megértették a történetemet”.
Mindennel együtt „csodálatos életem volt. Auschwitzi fogoly voltam, aztán megkaptam a legmagasabb német polgári kitüntetéseket, ami mulatságos és megmagyarázhatatlan. De lehetek nagyon egyenes és őszinte? Elég volt. Mindent megkaptam, amit akartam. Azt hiszem, írni sem akarok már” – mondta. Azzal kapcsolatban, hogy Berlinből Budapestre költözött, elmondta: rosszul érzi magát hazájában. „Parkinsonom van, különben soha nem jöttem volna vissza” – tette hozzá. Arra a kérdésre, miként lehetséges, hogy az egykori birodalmi főváros a vágyai városa, azt mondta: „sokkal elcsodálkoztatóbb, hogy azelőtt miként tudtam egyáltalán magyarokkal együtt élni. Magyarországon éltem meg a náci időket, itt viseltem a sárga csillagot, itt voltam a gettóban, itt fogtak el a magyar csendőrök” – mondta Kertész Imre.
Kertész Imre új német nyelvű kötetét péntek este mutatták be a berlini nemzetközi irodalmi fesztivál (ilb) keretében egy felolvasáson, amelyet Esterházy Péter Kossuth-díjas magyar író tartott a német fővárosban működő magyar kulturális intézetben, a Collegium Hungaricum Berlinben (CHB). A felolvasásra a CHB legnagyobb terme teljesen megtelt, több mint százötvenen hallgattak meg részleteket Kertész Imre Utolsó kocsma című regénytöredékéből Esterházy Péter előadásában. A kötet szeptember 23-án jelenik meg a Rowohltnál, az egyik legtekintélyesebb német könyvkiadónál. A naplórészleteket és a regénytöredéket Kristin Schwamm fordította. index,hu