falu a Fehér-Kárpátokban, néhány kilométerre a szlovák határtól. A halálos ítéletet 25 évvel ezelőtt mondták ki rá: sem új ház építésére, sem a régiek felújítására nem kaphat senki engedélyt. Legalábbis addig, amíg a szennyvízkezelés kérdését nem oldják meg. Lépni kellett. És ez a 250 fős közösség rá mert lépni egy járatlan útra…
Gondolná valaki, hogy egy nádültetvény használható szennyvíztisztító telepként? Hogy egy épület fűtésének tervezésekor a benne élő emberek kibocsátott testhőjével is lehet kalkulálni? Hogy a hulladék fából készült biomassza elláthat egy egész üzemet energiával? És hogy egy faluban a napkollektor a menő, és az a ciki, ha nincs?
Hostětínben ma már az is evidens, hogy mindenki gyűjti az esővizet, és a vécében illetve a zuhanyzóban csakis azt használja. Energiatakarékos közvilágítási rendszer működik a faluban, köszönhetően a napkollektor-parkoknak. Nagy becsben tartják a régi gyümölcseiket, génbankok őrzik az alma- és körtefajtákat. Sőt vállalkozást – és általa munkalehetőséget is – építettek rá: bioalmalé-üzemük országszerte szállítja a gyümölcsleveket.
Az egész onnan indult, hogy 25 évvel ezelőtt a Veronica Környezetvédő Egyesület szakemberei jókor voltak jó helyen, és ama kritikus pillanatban a falu agilis polgármestere tőlük kért segítséget. Ők tudták: a nád gyökerén élő baktériumok szervesen tisztítják a szennyvizet, nem mellesleg ugyanennek a baktériumnak a kivonatát használják a hagyományos szennyvíztisztítók is. Azt mondták, nem kell hozzá drága áram, a gravitáció és a természet majd elvégzi a munkát, és a szennyvizet így környezetbarát módon vissza lehet juttatni a természetbe. És nemcsak mondták, meg is csinálták. Aztán megkérdezték: mi a faluban a következő probléma. Energia? És jött a biomassza-erőmű, aztán a napenergia és az esővíz kihasználása, a természetes kertművelés, a munkalehetőség. Maga az egyesület, és a faluban működő üzemek is adnak munkát az itt élőknek. Azt mondják, ha csak tíz embert tudnak foglalkoztatni, az már 30 ember megélhetését befolyásolja.
Hostětínt önfenntartó faluként emlegetik, és évente hétezer látogató keresi fel a világ minden tájáról azért, hogy tanuljon, ötletet merítsen, vagy esetleg egy kész receptet vigyen haza. Nos, tanulni nagyon sokat lehet, de a legfőbb tanulság mégis az, hogy a receptet minden közösségnek magának kell kikísérleteznie. Hostětín éppen attól kelt életre, hogy a helyi politikusok és a szakemberek nem egy megálmodott ökofalu képébe szerettek bele, és nem egy asztal mögött kidolgozott projektet erőltettek rá a falura, hanem minden egyes beruházásnál a közösség aktuális igényeiből indultak ki. gepnarancs.hu