S Miközben keresztül-kasul kószálok

 a városon egyre sokasodnak bennem a kérdések: tényleg így kell lennie? Nem lehetne szebben jobban, nagyobb közmegelégedettségre törekedve építeni ezt a várost? Tényleg rendben mennek a városban a dolgok? A válasz aggasztóan sokszor: nem, nem mennek jól. Mintha minden összeesküdött volna a város ellen, vagy mintha semminek nem lenne gazdája.

Ha arra gondolok, hogy mennyire lenyűgöz vonatról a látvány: egyik oldalt kertváros, másik oldalt az Avas masszív tömbje, s mikor megérkezem megrémít a vasúti kontraszt: az ország legszebb – számomra mindenképp – vasút állomása fura kontrasztot alkot az aládúcolt, rozsdás, tulajdonképpen majd az ember fejére szakadó peronokkal, vagy épp a húgy szagú aluljáróval.

Vagy mikor arra gondolok hány és hány terv született a MÁV -telep sorsának a rendezésére, még sem történik lassan évtizedek óta semmi sem. A József Attila utca környékét elkezdték rehabilitálni, s az eredmény: a Károly hotel rendbe tett tömbje szigetként emelkedik ki a romokból. A Vasmű területe menthetetlenül pusztul, mint ahogy az Avas első ütemének lakói is évtizedek óta egy hasztalan – céltalan földtúrásban gyönyörködnek évtizedek óta.

Egyes kerületek olyan képet mutatnak, mintha egyszerűen lemondtak volna róluk, egyes helyek olyanok mintha nem is a városhoz tartoznának.

Ellenben a bürokrácia a városban nagy, és egyre nagyobb, a közbiztonság egyre rosszabb. A város szolgálatatások minősége romlik, s nem tudja senki sem, miért hullanak le az intézmények falártól a vakolatok – olykor gyermekeinkre.

Költségvetésünkben négy év óta semmi változás: fejlesztések nélkül is akkor a hiány és Miskolc adóssága is a konszolidáció után, mint korábban, igaz akkor legalább a város megindult valamerre. A valaha bővíteni tervezett miskolci fesztiválok most a túlélésért küzdenek egytől – egyig.

Tényleg nem leli Miskolc a kiutat, vagy a városvezetés olyan kétbalkezes, hogy nem veszi észre a lehetőségeket.

Ha szembenézünk vele, minden felismert probléma egyben lehetőség is, hogy fiainkra és lányainkra, unokáinkra egy jobb Miskolcot hagyjunk, ahol lehet élni.

Mivel utálom a problémákat: bemutatom lehetőségeinket. Bemutatom, hogy én milyen Miskolcot hagynék gyermekeimre. A blog teljes terjedelemben itt olvasható.