Egyelőre nincs hazai
beszállító a Rába-Volvo buszban, a Rába hozzájárulása a matricák felragasztásában ki is merülhet – írja az Omnibusz blog. A győri vállalat gyakorlatilag autóbuszimportőrként vesz részt az együttműködésében, pedig a kormány – a cég tulajdonosa – gyakran hangoztatja, hogy a hazai buszgyártás feltámasztása az együttműködés célja.
Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára például az együttműködés idén februári indításakor úgy beszélt: a Rába-Volvo szövetség lendületet ad majd a magyar buszgyártásnak.
Nincs magyar beszállító
A Rába-Volvo a legújabb, pécsi tendergyőzelmével már 66 autóbusz szállítását kezdheti 2014 tavaszától – a nemzeti pántlikába csomagolt buszban azonban nem lesz magyar alkatrész. A Rába a közleményében továbbra is jövő időben említi a magyar beszállítók részvételét. A teljes egészében Lengyelországban készülő 7700A és 7900 típusú buszokba tehát egyetlen magyar cég sem szállít egy szöget sem.
Fotó: omnibusz blog
A cég az idő rövidségével indokolja a magyar beszállítók elmaradását, ami azért érdekes, mert két éve, az állami felvásárlás óta stratégiai cél a Rábánál a buszgyártás. Az Omnibusz blog szerint az sem utal semmi jóra, hogy a cég a későbbiekben „a magyar igényeknek megfelelő” specifikációval gyártaná a buszokat, majd a magyar beszállítók részvételével.
A közelmúltban Budapesten forgalomba állított 159 Mercedes Citeróban, valamint a 2004-ben vásárolt Volvo 7700A-kban is több a Magyarországon gyártott alkatrész, mint a most rendelt Rába-Volvo darabokban.
Ellenálltunk, importálunk
A sors fintora, írja a blog, hogy a Volvo a kilencvenes években ajánlatot tett az Ikarusra, de az üzlet a közvélemény és a gyári dolgozók ellenkezése miatt nem valósult meg. Ehelyett a svédek inkább a lengyelországi Wroclawban építettek buszgyárat egy zöldmezős beruházás keretében. Éppen itt készülnek a most importálandó buszok.
A Rába sem először próbál betörni az autóbuszgyártásba: a kétezres évek elején már megpróbálkozott ezzel, a szakmabeliek szerint nem túl jó eredménnyel. Az akkoriban eladott buszok minősége nem volt túl jó, ezért csak darabonként egymillió forintos veszteséggel tudott túladni rajtuk a gyártó.