Az országgyűlés jóváhagyásával
a nemzeti energiastratégia a hazai szénvagyonnal mint tartalék energiahordozóval számol. A húsz éve leállított mélyművelésű bányák újranyitása azonban leghamarabb hat-hét éves előkészítés után képzelhető el, de az egyenként is akár százmilliárd forintos beruházások kockázata nagy, a képzett bányász kevés, a megtérülés pedig kétséges. A mélyből felszínre hozható kőszén helyett reális alternatívát inkább az olcsóbban kitermelhető lignitvagyon ígér.
Bár Magyarország szénvagyonát mintegy 8,5 milliárd tonnára becsülik a szakemberek, a Vértesi Erőmű Zrt. integrációjában működő, évi 600-700 ezer tonna kőszenet kitermelő Márkus-hegyi bányaüzem az egyetlen, még termelő mélyművelésű bánya. Ezenkívül csak a Mátrai Erőmű Zrt. integrációjában működő visontai és bükkábrányi bányaüzem termel külszíni fejtéssel évi 8-8,5 millió tonna lignitet. Más hazai szénkitermelésről már nem beszélhetünk, pedig a rendszerváltás előtt még fél tucat bánya ontotta szenet. Mélyművelésű bánya működött a Mecseki, a Veszprémi, illetve az Oroszlányi, a Tatabányai és a Borsodi Szénbányák Vállalat területén, emellett a Mátraaljai Szénbánya Vállalat is jelentős külszíni kitermelést végzett.
Nemzeti kincseink
Magyarország szénvagyonát mintegy 8,5 milliárd tonnára becsülik, ebből 2 milliárd tonna a feketekőszén, valamivel több mint 2,2 milliárd tonna a barnakőszén és 4,3 milliárd tonna a lignit. Meg kell különböztetni a földtani, illetve a kitermelhető szénvagyont. A lignit esetében például 5,4 milliárd tonna a földtani, ám ennél jóval kevesebb, csak mintegy 4,3 milliárd tonna a valóban kitermelhető mennyiség.
A barnakőszén esetében a 3,1 milliárd tonnás földtani mennyiségből pedig mindössze 2,2 milliárd tonnát lehet csupán a felszínre hozni. A kitermelhetőséget – hogy a készlet mekkora része hozzáférhető – a helyi földtani adottságok és a kitermelés technikai színvonala határozza meg. A kitermelhető mennyiség ráadásul nem azonos a gazdaságosan hasznosítható volumennel, amit a szabályok és a piac változásai miatt időről időre újra kell értékelni. Ezt ugyanis egyebek között a tökéletesedő bányászati technológia és a szén – illetve az alternatív energiahordozók – aktuális világpiaci ára, a kereslet-kínálat, továbbá a szállítási költség határozza meg. A hazai szén versenyképességét befolyásolja az is, hogy nincs tengeri kikötőnk. Az emiatt magasabb szállítási költségek ugyanis megdrágítják az import energiahordozókat.