Kriza Ákos polgármester,
az 1956-os forradalom és szabadságharchoz vezető útról, hatásáról, jelentőségéről és üzenetéről szólt ünnepi beszédében. – Eufória, lendület, lelki megindultság, elszánt küzdelem, önfeláldozó fegyveres harc, gyorsan bekövetkező tragédia, elkeseredett és kétségbeesett szembesülés a végzettel. Gyász.
Ezekbe a szép és mély jelentésű szavakba bele lehet sűríteni Magyarország történelmének egyik legnagyszerűbb időszakát: 1956 októberét. A nemzet egyik legnagyobb, sorsdöntő forradalmára emlékezünk ma és a mártírok emléke előtt hajtunk fejet – kezdte Kriza Ákos. A város első embere elmondta, a hagyományoknak megfelelően végigjárta Miskolc közönsége a forradalom miskolci emlékhelyeit a Zsolcai kaputól a Hősök temetőjéig, felidézték az egykori miskolci polgár alakját, aki „legyen az gyári munkás, vagy egyetemista, középiskolás diák, városi értelmiségi, úgy érezte azokban a napokban, hogy az igazság pártjára állt a világ, hogy a második világháborút követő szovjet megszállás és kommunista hatalomgyakorlás időszakának talán vége.” – Arra gondolt, hogy van sajátos, magyar szellemben megélhető politikai rendszer is, ami talán kevéssé olyan erőszakos és rideg, ellenőrző és emberietlen, mint az, amiben éltek. Mert kezdetben nem forradalomnak, „csak” reformnak indult a megmozdulás. Eleinte csak olyan követeléseket fogalmaztak meg a munkástanácsok, amelyek mai fogalmaink szerint szakszervezeti követelések voltak. De ebben is egységes volt mindenki. A követeléseket a megfogalmazók az ország megannyi nagyvárosából vitték fel Budapestre a miniszterelnöknek – mondta Kriza Ákos A városvezető beszédében elmondta, a diósgyőri nagyüzemek küldöttsége – a munkások 21 pontos követelésével – 1956. október 25-én indult útra a fővárosba, és Nagy Imre a forradalmi küldöttségek sorában elsőként a miskolciakat fogadta, és követeléseiket elsőként ismerte el. – Mindeközben rendkívül fontos események zajlottak a városban: az itthon maradtak felvonulást szerveztek, hogy nyomatékot adjanak követeléseiknek. A Diósgyőrből induló, a Győri kapun át az egyetemig, majd onnan a belvárosba vonuló munkásokhoz sokan csatlakoztak, végül 40-50 ezres tömeg hömpölygött a város utcáin. A Petőfi-szobornál felhangzó Nemzeti dal sorait pedig, mint a fővárosban, és szerte az országban, egyként, egy, közös akaratot kifejezve skandálta a tömeg – sorolta a történéseket a polgármester. muha_megemlekezes_131023_ja_28.jpg Kriza Ákos emlékeztetett, a forradalom ezt követően rövid időn belül kiteljesedett azonban nagyon rövid időn belül kiteljesedett, a követelések immár nem csak a munkástanácsok létjogosultságára, hanem a rendszer valóságos megváltoztatására és a nemzet szabadságára is kiterjedtek. – Valóban elszánt küzdelem lett a tömegmegmozdulásból. Ennek oka, hogy megriadt a kommunista hatalom, és a karhatalommal a tömegekbe lövetett. Elképesztő, embertelen, eszelős bűntett. Itt jegyzem meg, a mai napig nincsenek valójában megnevezve a felelősök, és az elkövetők teljesen. Így vált a forradalom felkeléssé, majd szabadságharccá. És bekövetkezett a tragédia, elkeseredett és kétségbeesett szembesülés a végzettel. Gyász – mondta Kriza Ákos, aki hangsúlyozta azt is, 1956. december 15-én Miskolcon volt az országban az első kivégzés, majd forradalom leverése után a megyében 900 embert állítottak bíróság elé, közülük 17-et ítéltek halálra. A polgármester kijelentette, az ünnep csak akkor teljes, ha az emlékezésen túl számot is vetünk arról, hogy mit jelent ma és itt számunkra 1956 – Úgy gondolom, mindenkinek van egy maga számára kialakított kép a forradalmi Magyarországról és ezekről az időkről. Más-más emlékkép elevenedik meg, aszerint, hogy milyen élethelyzetben élte át ezt az időszakot, vagy milyen krónikát olvasott róla. Ma már azonban nem vita tárgya, hanem tézis, hogy 1956. nemzetegységesítő forradalom volt, amely a szabadságharcban teljesedett ki. A nemzet ekkor volt egy és oszthatatlan. Ebben volt az ereje, ez rendítette meg alapjaiban a rezsimet, ez riasztotta meg a párizsi béke utáni státusquo hatalmait. Mert csak egy egységes nemzet képes arra, hogy változtasson sorsán, lendítsen történelmén. Számunkra éppen ezért elsősorban ezt kell, hogy üzenje 1956. – hangsúlyozta Kriza Ákos. A polgármester kijelentette, 1956-hoz az akkori kommunista hatalom cinizmus, a hazug hozzáállása, a nemzet lenézése és a hazaárulás vezetett, olyan emberek uralkodtak, „akik bármikor készek voltak föladni saját nemzetüket, bármikor képesek voltak külföldre rohanni segítségért saját fajtájuk ellen.” – Amikor számot vetünk a történelmi tettekkel, szólni kell a múlt elárulóiról is. Emlékezni kell arra is, hogy a nemzet elárulása nem csak abban nyilvánul meg, ha idegen katonákat hívnak be, de abban is, ha hazug technikákkal külföldön járatnak le gazdasági intézkedést, törvényt, vagy idehaza a polgárok körében próbálnak lejáratni a város rendjét szolgáló rendeletet, programot. A történelem bebizonyította, hogy a hazugságra épült és idegen érdekeket szolgáló hatalmak, politikai erők nem hosszú életűek. Lerázza őket magáról a nemzet. A nemzetek sajátossága ugyanis, hogy idegen erő, vagy nemzetáruló hatalom, vagy ilyen politikai erő ellen egységesen lép fel – mondta a polgármester. Kriza Ákos kijelentette, 1956 nélkül nemcsak a mi történelmünk, hanem az egész keleti blokk történelme máshogy alakult volna, anélkül „az 50-es évek agóniája, a 70-es évek úgynevezett konszolidációja tovább tartott volna. – 1956 elkerülhetetlen volt, sorsszerű okozat. Egy létező nemzet csak így, ezen a módon válaszolhatott az őt ért évtizedes megaláztatásra. 1956 mentette meg számunkra a hazát – zárta szavait polgármester.