Mit mondott Sebestyén László október 23-án Miskolcon?

Sebestyén László a köszönet

szavaival kezdte. Mint mondta, köszönet illeti azokat, akik Budapesten, a Békemeneten városunkat képviselik. Hozzátette emellett, hogy a köszönet azoknak a honfitársaknak is szól, – legyenek akár határon belül, vagy kívül – akik együtt megmutatják: Magyarország nem kér a gyűlöletből, az erőszakból, a hamis és kétségbeesett erőszakos próbálkozásokból.

 

 

 

– A mai napon azokra emlékezünk, akik vérüket adták az országért, vállalták a mártírsorsot, a halált. Akik vereséget szenvedve ütöttek rést az akkori erős, kommunista Szovjetunió pajzsán. Vállalták a kínt, a börtönbüntetést, a megaláztatást. Ünnepeljük őket, mert értünk vállalták mindezt, értünk, a nemzetükért, az országért, a haza szabadságáért – mondta Sebestyén László, majd kitért arra is, hogy ma is küzdenünk kell azért, hogy szabadok lehessünk. Mint kiemelte, az ellenség, a szemben álló eszmék sem sokat változtak. Úgy kell tehát harcolni, ahogyan azt ’56 hősei tették.

 

Az országgyűlési képviselő beszédében szólt arról a világon páratlan tettről, amit ’56. október 23-án tettek a magyarok. – Elindultak a biztos vereségbe, elindultak a nemzetért, a nemzet szabadságáért. Mert tudták, hogy „a szabadság ott kezdődik, ahol a félelem véget ér.” Ez az a nap, amit sosem feledünk. Soha ne feledjük a szabadságért elesett hőseinket, azt, hogy egyetlen fegyverük volt: a szív és az akarat. Nem felejtették el, hogy a hazájukért, a haza szabadságáért élnek és halnak – tette hozzá, kiemelve, hogy ma is harcolunk, csak nem egy birodalommal állunk szemben, hanem a szegényeket kizsákmányoló multinacionális nagytőkével. A magyar érdekek pedig feljebbvalók az irányításnál, s ezt be is kell bizonyítanunk.

Sebestyén László szólt a szív, az akarat és az összefogás, a megértés fontosságáról. Mint mondta, ha mindez megvan, hegyeket mozgathatunk meg. Olyanokat, amilyeneket ’56 hősei mozgattak meg azon a napon, amikor visszaadták a nemzet méltóságát.

A Hősök terén elhangzott a Himnusz, a Szózat, a Nemzeti dal, valamint Kányádi Sándor Kuplé a vörös villamosról című szerzeménye. A megemlékezés koszorúit pedig elsőként Miskolc városának nevében Kriza Ákos polgármester, Zsiga Marcell, Kiss Gábor és Pfliegler Péter alpolgármester helyezte el Csiszár Miklós jegyző társaságában. A városvezetőket a megyei kormányhivatal főigazgatója, Lukács Irén követte a koszorúzók sorában.