Szinte kivétel nélkül elhunytak
néhai Tóth Dezső, közismert nevén Dodó bácsi tisztelői, barátai. Pedig sportberkekben haláláig, 1999-ig mindenki ismerte a rendőr-főkapitányság sportoktatóját, akinek nyaranta a Csorba-telepi-tó, telente meg a bükszentkereszti Kis-Dél sípályája volt az otthona. Hamvai is e két helyütt vannak szétszórva. Számtalan versenyzőt nemcsak tanított, okított, hanem maga is jó példát mutatva, minden helyi szabadidősport esemény elmaradhatatlan résztvevője volt. Még 84 évesen is lekocogta azt az 5 km-es pályát, amelyen azóta emlékére rendeznek futóversenyt a Felső-Bagoly-hegy körül.
De az idei emlékfutás fiatalabb résztvevőinek már magyarázni kellett, ki is volt Ő. Akik meg még ismerték és tisztelték, s annak idején egymást túllicitálva veregették a vállát, hogy így Dodó, meg úgy Dodó, vagy már maguk is az égi pályákon küzdenek, vagy ha nem, akkor éppen most valami fontosabb dolguk akadt…
Noha a csodaszép őszi idő egyenesen csábított a természetbe, az erdei futásra. A kiszalagozott pályán kétszer végigfutva a 10 km-es versenyt a nőknél pontosan azonos idejű körökkel az emődi Szepesi Nikolett nyerte a nőknél, míg a rendező Zöld Sportok Clubja helybeli sportolója, Hortobágyi Zsolt a férfiaknál.
Az egykörös táv győztese, a miskolci dr. Pálmai Zsolt Ágoston előtt egy híres, sokszoros válogatott és országos csúcstartó debreceni atléta, Sári Elek lett, akinek úgy látszik megérte ennyit utazni Dodó bácsi emlékéért.