AZ IMPOTENS MESTERHÁZY ÉS A TÖKETLEN BAJNAI ESETE GYURCSÁNNYAL

A kiváló lehetőséget a fiúk, – annak rendje és módja szerint – el is baszták. Azért mondom ilyen drasztikusan, mert pont így gondolom.

 Október 23. az 1956-os forradalom évfordulója jó alkalomnak kínálkozott, hogy a demokratikus ellenzék megmutassa erejét és egységét. A kiváló lehetőséget a fiúk, – annak rendje és módja szerint – el is baszták. Azért mondom ilyen drasztikusan, mert pont így gondolom. Az impotens Mesterházy Attila és a töketlen Bajnai Gordon feladta a leckét a rendezvényre kivonult lelkes tízezreknek, amikor újabb látványos bizonyítékát adták annak, hogy egy csak egy legény van talpon a vidéken, és azt Gyurcsány Ferencnek hívják. Mit tegyen a szerencsétlen baloldali, vagy balközép, esetleg jobb közép magyar választó, ha a győzelem vajmi csekély esélyét keresve, dönteni próbál, kire adja a voksát a 2014-es parlamenti választáson? Aki a legszívesebben egy olyan pártra, vagy pártszövetségre szavazna, amelyiknek legalább egy csekélyke kis sansza van a győzelemre. Midőn azonban tekintetét körbejáratta a Műegyetem előtti téren, nem látott ilyet.

Annak ellenére sem, hogy minden ellenzéki ott volt, aki nem fideszes ebben az országban, kivéve a Jobbikot és az LMP-ét, mely utóbbi vezetői olyan tisztességes és becsületes politikusok, hogy nem is akarnak – nem hogy választást nyerni – de egyáltalán a parlamentbe bejutni azon az áron, hogy ennek érdekében a választóknak elmagyaráznák, hogy mi a faszt is akarnak, mert az ő igazságuk oly éteri magasságokban lebeg, hogy oda egyszerű ember felérni nem képes, mivel magas az neki, mint nyúlnak a lórács.

Schiffer András szerint persze hosszú távon a tisztesség megtérül, ami egy kicsit mégis csak anyagias szemléletre vall, mert az ember azt hinné, hogy ilyen erkölcsi etalonok, mint az LMP vezetői, nem érdekből tisztességesek, azért, mert az megtérül, hanem ab ovo, vagyis, tisztességesek akkor is, ha az nem éri meg. Másképpen közelítve a dologhoz, szarnak rá, hogy megéri-e tisztességesnek lenni, mivel ők helyből azok, tehát nincs szükségük anyagi ösztönzésre. A választók egyelőre tényleg képtelenek követni ezeket a magas röptű gondolatokat és szarnak az LMP-re, úgy érezve, hogy csak azt teszik, amit a párt velük.

Na de ez nem is olyan fontos, hiszen az LMP amúgy sem lesz sehol jövőre, a parlamentben biztosan nem, tehát ne is foglalkozzunk vele, had keressék a hosszú távon megtérülő tisztességhez vezető utat, mint ahogyan Sólyom László is ezt tette, amikor szó szerint ugyanerről beszélt. Azzal a különbséggel, hogy neki már vannak pozitív tapasztalatai az ügyben, ugyanis őt már látványosan seggbe rúgta a Fidesz a tisztesség hosszú távú megtérülését igazolva, amikor zsebre téve az egykori köztársasági elnök jószolgálatait, rövid megtérülési időt kalkulálva, elküldte őt a bánatos francba.

Bajnai és Mesterházy azonban nem Schiffer, még ha kísértetiesen hasonlítanak is hozzá abban, hogy nagyon jól értenek ahhoz, miként lehet eljátszani az emberek támogató szimpátiáját, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt. Nem úgy, mint a Jobbik, amely egyformán ekézve a Fideszt és az MSZP-ét mindkét tábortól szavazókat vesz el, nem tudni, hogy kitől többet. Így lehet, hogy befolyása a választások kimenetelére nem lesz meghatározó, azzal a különbséggel, hogy – szemben az LMP-vel – ők biztosan ott lesznek 2014 után is az új parlamentben, ami azt igazolja, hogy van élet a Fideszen kívül is, igaz csak addig, amíg a központi erőtér irdatlan gravitációs ereje magába nem szippantja az olyan álló csillagokat is, mint amilyen Vona Gábor.

Bajnai Gordon és Mesterházy Attila október 23-ai megemlékezésen olyan szónoklatokkal állt a nagyérdemű elé, amire már a haza vezető séta közben sem emlékezett senki, mivel csak ócska, agyonhasznált közhelyek felvonultatására futotta mindkettejüknek: összefogásról, Titanicról, jéghegyről, csendes, biztonságos kikötőről, nyomorgó milliókról, tolvaj kormányról. Gyurcsány ezzel szemben rekedten is lázító beszédet tudott tartani, mégpedig egyszerre az impotens és töketlen ellenzék, valamint Orbán Viktor rendszere ellen. Neki lehetett csak elhinni, hogy tényleg győzni akar, és tényleg bármire képes a siker érdekében.

Az ellenzék fő erőinek, a nagy megállapodóknak annyira futotta, hogy egy tollal fenyegessék meg Orbán Viktort, aki erre – nagy valószínűséggel – össze is szarta volna magát, ha nem azzal lett volna elfoglalva éppen, hogy az ellenzéket ekézze több százezer hódolója előtt. Na és persze, ha tudta volna, hogy ez egy éles fegyver, még ha nem is töltött toll, de azért golyós, ami, ha jól sül el….. És most az ellenzék tényleg nem is idegen tollakkal ékeskedik, mert a golyóstoll magyar találmány. Pont, mint a hátranyilazás, a számítógép és az atombomba, csak nem durran akkorát, mint ez utóbbi, de attól még tömegpusztító fegyvernek bizonyulhat, főleg, ha rossz kezekbe kerül.

Az ellenzék – derült ki október 23-án – még nem kész a győzelemre, sőt egyelőre teljes erővel a veszteségre gyúr. Fő erőit középen sorakoztatja fel, üresen hagyva a balszárnyat, ahol Gyurcsány seregei próbálnak állásokat kiépíteni, mégpedig egyre sikeresebben. Ne tévesszen meg senkit, hogy neki tapsoltak a legtöbbet az összegyűltek, mert ez csak ócska trükk, hiszen Mesterházy Attila sokkal népszerűbb, csak az ő hívei udvariasan végighallgatták Gyurcsányt, míg annak emberei bekiabálásokkal provokálták Attilát, aki zavarba jött, nincs ehhez hozzászokva, mert a Jókai utcában csak ő kiabálhat. Ráadásul Gyurcsány nem tájékoztatta őt telefonon előre a provokációról, legalább egy héttel korábban, hogy felkészülhessen egy frappáns improvizációval.

Tovább árnyalta az ellenzéki egységet, hogy Gyurcsány után a második legnépszerűbb felszólaló egy liberális, nevezetesen Kuncze Gábor volt, aki ráadásul Gyurcsányhoz hasonlóan azt kérte számon, miért nincs egy listája és egy kormányfőjelöltje az ellenzéknek, főleg azok után, hogy Gyurcsány is jelezte, mindenképpen egy ember kell erre a feladatara, nem kettő és nem három, továbbá, hogy – ha nincs megállapodás, hogy Bajnai vagy Mesterházy a kormányfőjelölt – akkor keressenek harmadik személyt, akinek a keresztneve nem kell, hogy mindenképpen Ferenc legyen.

Ebből egyelőre nem lett semmi, mert miután az összefogás jegyében a demokratikus ellenzéki vezetők jól belemásztak egymás arcába, majd a demokrácia eme spontán megnyilvánulásán kivétel nélkül megsértődtek, mindenki morcosan hazatért a saját vackára. Ahol aztán felháborodottan konstatálta a lapos képernyő előtt, hogy – egyrészről – hiába tépte a száját egész délután, Orbánnak esze ágában sincs lemondani, – másrészről -, hogy követői pont úgy imádják a felcsúti Napóleont, mint eddig, ha nem jobban, amihez hasonlót egyedül Gyurcsány Ferenc esetében tapasztalni ezen az oldalon, ugyanis ő sem tud olyan hülyeséget mondani, vagy tenni, ami megrendítené hívei odaadó bizalmát iránta. Október 23-án az még nem dőlt el, hogy ki nyer 2014-ben, csak az, ki nem. Mindenesetre tovább nőtt az esélye annak, hogy a kormányfő keresztneve 2014-től is Viktor marad, bár a választás igazi nyertese a Feri lesz. Még véletlenül sem a jól csengő Attila,vagy az egzotikus hangzású Gordon.   Szerző: Zsebesi Zsolt  http://gepnarancs.hu