Magam is beugrottam,

 a devizahiteles ajánlatnak. Jónak tűnt, jobbnak, mint a forintosnak. Közjegyző előtt, drágán készült egy csaknem száz oldalas megállapodás a bank és az adós jogairól, kötelességeiről. Felhívták a figyelmemet, hogy figyelmesen olvassam át. Ránéztem az előre nyomtatott brosúrára, az első oldalon kiderült – a banknak mindenre van joga, míg nekem mindenre van kötelezettségem. Nem is olvastam tovább – minek – hiszen ha kekeckedek és próbálok egyezkedni, akkor mi van. Semmi, nuku pénz.

 

Felvettem a devizahitelt – forintban, mondom forintban – magyar bankban, magyar fizetőeszközben.

Eltelt három év és kiderült, hogy még a kamatokat se sikerült ledolgoznom, a tőkerész változatlanul annyi amennyit kaptam Közben a részlet úgy nőtt, mint a pelyva. Szépen gyarapodott, emberesedett, már-már azt hittem beköltözött hozzánk a bank. Már csak rájuk dolgoztam. Közben hallottam, – hogy a svájci frank feketén olcsón megvehető, barátom, ha tartozik, rendre frankban fizeti a bankjának. Levél az OTP első emberének, aki megszánt – és kivételesen megengedte, fizethetem svájci frankban én is. El is szállt az adósság – igaz a nyugdíjas anyukám besegített, minden tartalékát rám pazarolta, mi meg családilag felszabadultunk a rémes anyagi, lelki teher nyomása alól.

Azóta viszont már is másként látom a helyzetet. Fordult velem a világ. Jut eszembe, amikor a pénzt kértem senki nem rakta a pisztolyt a halántékomhoz. Nem erőszakoskodtak. Majd amikor rájöttem, rosszul döntöttem, mindent beáldozva kinyögtem a kölcsönt. Ha most majd azt látom, hogy a bankok vagy az állam felszabadítja a devizahiteleseket és közös erővel rendezi a tartozásaikat már is megemelkedik a vérnyomásom. Nekem miért is kellett fizetnem, nekik meg miért engedik el a kamatokat vagy miegyebeket. Ráadásul miből engedik el, miből jótékonykodnak – csak nem a költségvetésből, a pénzemből a miénkből?

Különben a családunkban egy rokon még a házát, az otthonát is elveszejtette – a bank rá tette a szőrös mancsát és áron alul zabrálta el a Zsolcai kapuban. Rajtuk a kutya se segített. Akkor. Most viszont valami miatt mindenkinek vajszíve lesz. Miből tessék mondani? Csak mert közeleg a kampány?

S aki rendesen fizetett, vagy nehezen, de kinyögte az miért nem kap utólagosan valamennyi jóvátételt, ha már feketén fehéren kiderült – egy nagy trükkös banki raffinérai áldozatai lettünk voltunk. Mi is fogunk szavazni!

Drága OTP – senki nem akarja, hogy koldusbotra jusson – de ha már tuti, hogy nem minden volt tiszta ebben a hitelezési ügyben akkor tessék megjutalmazni azokat is akik betartották a nem egészen tiszta játékszabályokat.

szantograf.hu