Dr. Interjú Dr. Puskás Gábor állatorvossal, a Miskolci Állatkórház vezetőjével.
A Miskolci Állatkórházban találkozunk dr. Puskás Gáborral, a Miskolci Állatkórház vezetőjével. Az irodájába invitál. A szpotokkal megvilágított birodalmában a falon jégkorong mezek és hokiütők. Nem is csoda: 1994-ben alapítója, majd több, mint tíz évig a Miskolci Jegesmedvék elnöke volt. A Magyar Állatorvos Kamara közgyűlésének tagjaként jogszabályalkotásban is részt vesz, és képviseli a megyei kollégák érdekeit. A megyei Oktatási bizottság elnökeként, az állatorvosi továbbképzések szervezéséért felel. Nős, két fiú édesapja. És boldog ember.– Amikor legutóbb „szakmáztunk”, akkor a kutyachippelés volt – ha lehet azt mondani – a sláger. Most mivel őrjítik meg az állatorvost?
Dr. Puskás Gábor: Sosem őrjítenek meg bennünket! A kutyachippelés lezajlott, lecsengett. A tapasztalat az, hogy a kutyatulajdonos közel 80 százaléka bechippeltette az ebét. Sláger? A télre való felkészülés, a különböző külső élősködőktől – kullancsok, bolhák – való megszabadulás. Ebben segítünk most a gazdiknak.
– Úgy kezdődött, hogy óvodában már állatorvosdisat játszott társaival?
Dr. Puskás Gábor: Neeeem! (nevet) Matematika-fizika tagozatos voltam a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban, ahol egy 42 fős tündéri osztály tagja lehettem. Most volt a 40 éves érettségi találkozónk: négyen lettünk orvosok az osztályból. Én egyébként a gimi utolsó évében döntöttem el, hogy állatorvos szeretnék lenni. Kutyáim voltak, de nem boncoltam mondjuk otthon békát és a családban sem volt múltja, hagyománya ennek a szép hivatásnak. Érdekes, de emlékszem arra, amikor biológia órán genetikát tanultunk. Akkor valamiért az hatalmas lökést adott az állatorvoslás irányába.
– Elsőre felvették?
Dr. Puskás Gábor: Igen, és simán elvégeztem az egyetemet.
– De nem maradt a fővárosban.
Dr. Puskás Gábor: Meg sem fordult a fejemben! Nagyon szeretem Miskolcot. A gyerekkorom a Népkerthez köt, a jégpályán koriztunk. Ingyen, mert a salakpályán található jeget mi locsoltuk zárás után.
– Az Állatkórház – ha nem is a város szélén – ötlete miként jött?
Dr. Puskás Gábor: Az 1994-es év az életemben úgy látszik vízválasztó, hiszen a Jegesmedvék mellett az Állatkórház is akkor lett megálmodva, elindítva. Úgy látszik 40 éves kora előtt a legaktívabb az ember. Akkor több társammal indultunk, aztán úgy alakult, hogy ketten maradtunk dr. Lengyel Béla kisállatgyógyász szakállatorvos kollégámmal, aki a szakmai munkát irányítja. Ő a régióban egyedülállóan, a Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület alapító tagjaként komolyabb csontműtéteket is végez. A gyógyszerforgalmazó részleg vezetéséért én felelek.
– Megjósolható volt ebben a szegmensben 10 éve, hogy körülbelül meddig lehet eljutni?
Dr. Puskás Gábor: Azt hiszem igen, tudniillik Európában a legtöbb egy főre jutó kedvenc állat Magyarországon van. Ráadásul a kontinens többi részén drágább minden. Mi is bővítettünk, hiszen az 1998-as fejlesztéseket követően komplex állategészségügyi és gyógyszerforgalmazó állatkórházzá nőtte ki magát intézményünk. Ráadásul jó kapcsolatokat ápolunk kutatásokat végző szervezetekkel, ezért aztán többször is részt vettünk tudományos kísérletekben, melynek eredményei a sebészeti betegellátásban kerültek, kerülnek hasznosításra. Ugyanakkor humán gyógyszereket is kipróbálunk és agyi folyamatokat is vizsgálunk kutyáknál. Tudományos szaklapokban eredményeinkről folyamatosan beszámolunk. Büszke vagyok ennek kapcsán is kollégáimra!
– Örül, hogy a kisebbik fia továbbviszi azt a bizonyos stafétát?
Dr. Puskás Gábor: A nagyobbik fiam, Dani három diplomás közgazdász Budapesten. Gaba állatorvosit végzett hat éve, és idén júliustól beállt hozzánk dolgozni. Egyiküknek sem mondtam soha, hogy mit csináljanak, mert az elvem az, hogy amit csinálnak, a munka az élvezet kell, hogy legyen. Ha ezt jól csinálod, akkor annak lesz és van gyümölcse. Egyszóval nem szóltam bele egyik fiam életébe sem. Gaba állatorvos lett, idén kisállatgyógyász szakdiplomát szerzett és mindezt szeretettel, elhivatottan csinálja. Ráadásul nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen van kinek átadnom a tapasztalataimat és nem azon agyalok, hogy húúúú, mi lesz velem később? Az pedig már csak tényleg hab a tortán, hogy Gaba menyasszonya, Dr. Pataki Júlia szintén állatorvos, és ugyancsak nálunk dolgozik.
– Megkerülhetetlen: a sporttal miként került tegező viszonyba?
Dr. Puskás Gábor: A sportszerelmem onnan indult, hogy gyerekkoromban kézilabdáztam. Majd, amikor elvégeztem az egyetemet játékvezető lettem megyei szinten. A másik szerelmemet, a jégkorongot is akkoriban találtam meg. Igaz, fekete-fehér televízión néztük.
– Majd volt egy időszak az életében, amikor a jégkorong sokszor fontosabb volt, mint a hivatása. Hogy is volt ez?
Dr. Puskás Gábor: A kisebbik fiam, Gaba az MHC-ben jégkorongozott, majd 1994 márciusában a klub csődöt jelentett. Mi szülők azzal szembesültünk, hogy itt van 50-60 gyerek 5-12 éves korig, akiknek valamilyen jövőt ki kell találni. A helyszín adott volt a gyerekekkel együtt, és ott volt az akkori felnőtt csapat miskolci magja is. Egy edzés után több szülő arra ösztökélt, hogy csináljuk, folytassuk a miskolci hokit. 1994. március 16-án alapító okiratot írtam, amit bejegyeztettem. Így született meg a Miskolci Jegesmedvék.
– Miért pont Jegesmedvék?
Dr. Puskás Gábor: Azért mert állatorvos vagyok. De sokkal inkább azért, mert két évtizede már nagyobb rálátásunk volt az NHL-re, és az európai élhokira, ahol jópofa neveket adtak a kluboknak. Ez akkoriban itthon nem volt divat. A jegesmedvék? A jég hátán is megél! Egy olyan vadállat, amely kemény és tud küzdeni. Úgy érzem nem kell szégyellnünk ezt a nevet, hiszen manapság nem cseng rosszul. Ma már megkerülhetetlen a klub a miskolci sportéletben. Erre is büszke vagyok.
– Az Állatkórházban beszélgetünk, és emlékeim szerint ez is egyfajta főhadiszállása volt az akkori miskolci hokinak.
Dr. Puskás Gábor: Így van. Ez az iroda, és az emelet is a központunk volt 12 évig. Közgyűlések, továbbképzések is zajlottak itt. A jégcsarnok – amely Európa egyik legszebb ilyen jellegű építménye – 2006-os megépítése után zárult le elnökségem harmadik ciklusa. Lemondtam a vezetésről és átadtam olyanoknak, akik frissebbek és értik az új idők kihívásait. A Jegesmedvék viszont megmaradt a szívem csücskének. A saját gyerekemnek. boon.hu