A választási kampányban
bemutatott 34 programpontja közül egyetlen egyet sem tudott maradéktalanul teljesíteni dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere. A Fidesz az elmúlt három évben ámokfutást mutatott be, miközben ígéretükkel ellentétben sem a munkahelyteremtés ügyében, sem a közbiztonság javítása terén, sem pedig Miskolc élhetőbbé tételében nem sikerült előrébb lépniük. Sőt, több esetben inkább romboltak, mint építettek. Az igazság az, hogy a valóság kiütötte Kriza Ákost, méghozzá 34-0-ra. Mindezt dr. Simon Gábor szocialista országgyűlési önkormányzati képviselő hangoztatta csütörtökön Miskolcon.
A képviselő elmondta: dr. Kriza Ákos és fideszes csapata 2010-ben, az önkormányzati választási kampányban Fontos nekünk címmel több programfüzetet is kiadott. Ezekben a polgármester-jelölt és a Fidesz-KDNP-s képviselőjelöltek arról tájékoztatják a választókat, mi mindent valósítanak meg, ha ők kapnak felhatalmazást a város vezetésére.
Nos, a felhatalmazást megkapták, de Simon szerint a fideszesek egyáltalán nem tudták teljesíteni az ígéreteiket. Mint mondta, dr. Kriza Ákosék „hároméves ámokfutásának eredményeit” minden miskolci a saját bőrén érezheti. Új építkezésekbe nem kezdtek, a szocialista városvezetés által megkezdetteket viszont csak „selejtesen” tudják csak befejezni. Két hét alatt nem lett rend, a bűnözés egyre nagyobb. A munkahelyteremtés ügyében is rosszul állnak, hiszen kozmetikázott statisztikákkal és közmunkások hadával próbálják elfedni a valóságot.
Dr. Kriza Ákosék az említett kampányfüzetekben 11 pontban szedték össze a munkahelyteremtéssel kapcsolatos elképzeléseiket, szintén 11-ben azt, hogy mit tennének a közbiztonság javítása érdekében, 12-ben pedig azt, szerintük hogyan válhatna élhetőbbé Miskolc.
Elsőként a munkahelyteremtéssel kapcsolatos ígéreteket szedte elő dr. Simon Gábor, idézve mind a 11 pontot, s elmondva azt, az MSZP mit tapasztalt, azokat hogyan hajtotta végre a jelenlegi városvezetés.
Az alábbiakban pontonként tesszük közzé a 11 pontot, és az azokhoz fűzött szocialista értékelést.
Íme:
1. „A jövőkutatás eredményeit figyelembe véve a város gazdaságának fejlesztésében a csúcstechnológia betelepítését kell szorgalmazni. Ezzel összefüggésben egymást erősítő gazdasági folyamatok beindítása szükséges”.
Kriza Ákos a csúcstechnológia betelepítését szorgalmazta, azonban nemcsak, hogy csúcstechnológia, de semmilyen új technológia nem települt be Miskolcra (gondoljunk a finn darugyár, vagy a Raiffeisen Bank kudarcára). Semmilyen gazdasági folyamat nem indult be. Normális munkahelyteremtés (nem közmunka) utoljára a szocialista városvezetés alatt történt.
2. „A környezetbarát, 21. századi technológiák meghonosításával Miskolcnak ki kell hagynia egy fejlődési lépcsőfokot, ha nem akar végleg leszakadó térség maradni”.
Nem honosították meg a környezetbarát, 21. századi technológiákat Miskolcon.
3. „Az észak-magyarországi térségben Miskolc központi szerepének a környező településekkel való együttműködésben, a magyarországi régiók helyi képviseleteinek kialakításában, a közösségi energiatermelésben, illetve a városképben is meg kell jelennie. Ez utóbbinak része az átfogó, mindenre kiterjedő panelrekonstrukció is”.
A megígért közösségi energiatermelésnek nyoma sincs, sőt a Bogáncs utcai biogáz felhasználása, vagy a geotermikus kutak beindítása a szocialista városvezetés nevéhez fűződik. Ezzel szemben a kiliáni biomassza fűtőművet a kampányban még le akarták állítani. Átfogó panelrekonstrukció a szocialista kormányok idején volt (a panellakások 1/3-a újult meg), Kriza Ákosék újat nem indítottak, sőt, a már megnyert pályázatokat sem hagyták befejezni.
4. „A tudásalapú, innovatív gazdaságfejlesztésben elengedhetetlen a vállalkozásokat képviselő B.-A.-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Miskolci Egyetem, a szakképző intézmények és a város szerves együttműködése”.
A tudásalapú, innovatív gazdaságfejlesztésben elengedhetetlen a vállalkozásokat képviselő B.-A.-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Miskolci Egyetem, a szakképző intézmények és a város szerves együttműködése nem valósult meg. A felsőoktatás szétverése és az ingyenes felsőoktatás eltörlése kihatott a Miskolci Egyetemre is. A szakképző intézményeket átvette az állam.
5. „Takarékos, a közpénzek felhasználására szigorúan odafigyelő, Miskolc költségvetését további hitelekkel nem terhelő gazdálkodásra van szükség. A városi cégekből kiszervezett egyes tevékenységeket újra városi hatáskörbe kell rendelni”.
A takarékos, a közpénzek felhasználására szigorúan odafigyelő, Miskolc költségvetését további hitelekkel nem terhelő gazdálkodás nem valósult meg. Erről tanúskodik például a kéményseprő-ipari cég közelmúltbeli létrehozása úgy, hogy az 130 millió Ft veszteséget fog „termelni” évente. A Miskolc Holding tartozása 2011. december 31-én 833 millió, 2012. december 31-én 1 milliárd 134 millió forint volt. Ugyanezen adatok, ugyanezen időszakban néhány egyéb cégnél:
MIKOM: 77 millió forintról 108 millióra nőtt a tartozás.
MIVÍZ: 1 milliárd 413-ról 2 milliárd 450 millióra nőtt a tartozás.
MVK: 4 milliárd 879 millióról 8 milliárd 343 millióra nőtt a tartozás.
6. „Növelni kell a városnak mint munkaadónak a szerepét. Saját beruházásokat kell indítani, a pályázatokon a helyi cégeknek kell előnyt biztosítani. A helyi cégek összefogását, klaszterbe szerveződését támogatni kell, hogy nagyobb projektekben is vezető szerepet vállalhassanak”.
A városnak mint munkaadónak folyamatosan csökken a szerepe. Csak a Miskolc Holding és tagvállalatai esetében 2011-ről 2012-re majd’ 400 fővel csökkent a foglalkoztatotti létszám. Ugyanígy a jelentős csökkentés igaz az önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak létszámára. Saját beruházást nem indított a város, a szocialista városvezetés által beindítottakat próbálják befejezni. A pályázatokon nem a helyi cégek nyernek, bizonyos esetekben a Közgép kistestvérei.
7. „Az önkormányzati tulajdonú kiadatlan ipari telephelyeket, ingatlanokat használatra át kell adni azoknak a kis- és középvállalkozásoknak, amelyek új munkahelyeket teremtenek és foglalkoztatás-bővítést valósítanak meg”.
Az önkormányzati tulajdonú, kiadatlan ipari telephelyeket, ingatlanokat nem adták át használatra a kis- és középvállalkozásoknak. Ráadásul a kedvezőtlen gazdasági környezet és a kormányzati megszorítások miatt lassan eltűnnek a miskolci kis- és középvállalkozások.
8. „Ha önkormányzati beruházást végző vállalkozás alvállalkozót is igénybe vesz, az önkormányzatnak az alvállalkozók közvetlen kifizetését is szerződésbe kell foglalnia”.
A Szivárvány Óvoda és még sok egyéb beruházás példája mutatja, hogy az alvállalkozók kifizetése nem megfelelő módon történik.
9. „A nagybefektető számára is megfelelő ipari parkokat kell létesíteni, a befektetőt pedig arra kell ösztönözni, hogy lehetőség szerint helyi beszállítókkal dolgozzon együtt”.
A nagybefektető számára is megfelelő ipari parkokó létesítése nem történt meg. A szocialista városvezetés által előkészített ipari parkot úgy töltötték meg, hogy a beruházó cég, a finn darugyár nem végzi el az ígért beruházást.
10. „A vállalkozások számára nonprofit pályázatfigyelő és támogató rendszer kiépítése szükséges. A helyi vállalkozások támogatására létre kell hozni egy Miskolc–Budapest–Brüsszel Információs Központot is”.
Sem nonprofit pályázatfigyelő és támogató rendszer, sem Miskolc–Budapest–Brüsszel Információs Központ nem jött létre.
11. „Támogatni kell a jól képzett munkaerő és a diplomás fiatalok helyben maradását – például önkormányzati bérlakásprogrammal, ösztöndíjakkal, gyakorlati helyek kialakításával”.
Új bérlakásprogram nem indult, csak a szocialista városvezetés által kidolgozottat folytatják, gyakorlatilag változatlan tartalommal. A Bursa Hungarica ösztöndíjat leépítették. eszakonline.hu