Ficsku PálA tökünk teli van ezzel

az országgal, mondja Béla. Pedig azt mondta a Viktor, hogy mindenkinek joga van fociznia..

 

„Lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást az E-i rendőrkapitányság a hatvanhat éves B. Jenővel szemben. A nyomozás adatai szerint a helyi férfi az Ei-i sportpályán tárolt, fémből készült kaput 2013. szeptember 22. és 23-a között szétfűrészelte, eltulajdonította, majd eladta. Az ügyben indított eljárást az E-i rendőrkapitányság befejezte, és az iratokat a napokban vádemelési javaslattal küldte meg az illetékes járási ügyészségnek.”

A fenti hírt ez év november 7-én reggel olvastam egy internetes hírportálon. Mivel november 7-én éppen semmi dolgom nem volt, a felvonulás idén is elmaradt, kitüntetést se kaptam, gondoltam, utána járok a dolognak. Szeretem a focit. Nálunk ugyan Miskolcz-Tapolczán nincsen futballpálya, ebből adódóan futballkapu sincs, ahol meg nincsen futballkapu, ott tolvajlás sincs, legutóbb a télen lopták ki a csónakázó tóból Negrót, az egyetlen fekete hattyút, így hát át tudtam érezni, milyen lehet most E-ben élni futballkapu nélkül. Nincsen messze tőlünk E., neve alapján a tettest nem lesz nehéz megtalálnom, szerettem volna megtudni tettének az okát. Miért lop ma valaki Magyarországon futballkaput? Hogyan hatolt be a tett színhelyére? Megbízásból cselekedett-e, vagy hirtelen felindulásból? Nagyon sok kérdés feszült bennem ezen a november 7-én.

Egy futballkapu-tolvajt hol másutt keresne az ember, mint a pálya melletti kocsmában. Minden futballpálya mellett kell, hogy legyen kocsma, meg is találtam a Goól büfét. Takaros kis ivó volt, lottózóval együtt, hosszú söntéssel, a falak mentén könyöklő, középen asztalok, hátul boxok, biliárdasztal, csocsó, különterem, gondolom, a meccs után a focistáknak. A falakon megsárgult és új képek a csapatról, meg Beckham, Messi, Ronaldo és Balogh Béla, aki játszott egyszer az NBI-ben is, helyi szülött.

Hogyne ismerném Jenő bácsit, válaszolta a kérdésemre a pultos. A kapu ügyben keresi? Ránézett az órájára. Mindjárt jön. Addig nem akarja megnézni a tetthelyet, mondta komolyan, aztán elröhögte magát. Jóska, intett egy férfinek, mutasd meg az úrnak a stadiont, vagyis a helyét.

Generációs megélhetési okokból loptam el a futballkapukat, mondta B. Jenő. Vállalom a tettemet családi szociális és közösségi érdekből. B. Jenő átlagos hatvanhat éves nyugdíjasnak nézett ki, zakó volt rajta, vasalt ing, lehet, hogy a megszokott ünnep miatt, lehet, hogy így járt mindennap. Kortyolgattuk a savanyú kisfröccsöt, többen is odaültek az asztalhoz, néha bele-bele szóltak. Szóval nekem kicsi a nyugdíjam, a fiaméknak meg most jön a harmadik gyerek, és fűteni kell, a legnagyobb unokám meg szeretne focizni. Azt értem, hogy eladja a tartó vasat pénzért, a kapufával meg a keresztléccel meg fűtenek. De hogy fog focizni az unokája kapu nélkül? Hát a stadionban, mondja, igyunk a stadionra, emelkednek a poharak, és iszik a kocsma népe a stadionra. Kérdezze meg Bélát, a tulajt, mondja, én a magamét megtettem, vállalom tettemet.

A pult mögötti férfi Béla, vagy mint később kiderül, ahogy a helyiek nevezik, Rekonstrukciós Béla. A tökünk teli van ezzel az országgal, mondja Béla. Van, akinek lehet fociznia, és van hol neki, és van, akinek nem. Pedig azt mondta a Viktor, hogy mindenkinek joga van fociznia. Na, hát ezen a pályán nem joga, maximum jóga van az embernek. Régi mondás lehet, nevetünk. Meg, hogy fejlesszük a kistelepülések fociját. Hát fejlesszük. Ezért lopattuk el a kaput. Ha Viktor oda tudott dobni néhány milliárdot a Felcsútnak, ahol harmadannyian laknak mint itt, Tállai elvtárs meg Zsórynak négyszázmillát, akkor úgy gondoltuk, nekünk is jár valami. Nem kell nekünk villanyvilágítás meg vippáholy, csak egy kis ékszerdoboz. Itt is vannak annyian, mint az emtéká pályán. Legyen kétszáz embernek fedett lelátó, körbe meg korlát, legyen öltöző, még szauna se kell, itt lakunk egy utcányira, az asszonynak ott van a szépségszalonja meg fitneszterme. Valamit kapisgálok, hogy Bélának nemcsak közösségi érdekből kellene ez a stadion, de nincs időm gondolkodni, mert az egyik férfi csöndet int, és rekedtes hangján, felemelkedve a székről, a poharát magasra tartva, azt suttogja: kell egy stadion. Aztán egyre hangosabban, még jobban, a végén már üvöltik, kell egy stadion! Kell egy stadion!

Eszembe jut, hogy november 7-e van. Ezeknek az embereknek nem forradalom kell most, csak egy kicsiny stadion, ami az övéké. Futballkapuval.

Aztán beszélgetünk sok mindenről, mintha én, a messziről jött ember egy panaszláda lennék. Megtudom, hogy amíg Cs. Sándor, a nevét nem mondják ki, feljelentési okból, szóval amíg Cs. Sándor nem ígéri meg, hogy lesz E-ben futballstadion, addig az asszonyok nem vesznek ki pénzt az OTP-ből, és azt is megtudom, hogy ez többnyire a hó utolsó napjaira érvényes, azt, hogy Jenő bácsi egy hős, tettét egyedül hajtotta végre, magányosan, és úgy húzta a vállán azt a helyben fűrészelt kaput, mint Krisztus a keresztet, fénylett homlokán a telihold. Fényképet is készítettek róla.

Elbúcsúzunk, megígérem, hogy megírom a kálváriájukat, meg hogy a stadionavatón találkozunk.

Buszozok haza, döcög a busz a világhírű kátyús úton, néhol sportpályák mellett haladunk, ahogy tudják, szépítik az emberek, de sehol egy felcsútnyi stadion. És sehol egy folyó, ami Pestig érne, a Dunáig, sehol egy akkora folyó, amire ráférne egy Auróra, hogy hajnalra már a Parlament előtt legyen, de minek is, hajnalra már másnap lesz. Csak a vágyak lesznek az álmok, ezen a ködös tájon és a Goól büfében is.