Robert Lanza, az észak-karolinai
Wake Forest Orvostudományi Egyetem professzora a könyvében azt állítja, hogy a – ógörög vagy buddhista alapokon nyugvó – elmélete (biocentrizmus) szerint a halál illúzió. Emberekként hiszünk a halálban, mert azt tanították nekünk, hogy meghalunk, pontosabban a tudatunk az életet a testünkkel azonosítja, és a testünk meghal – magyarázta Lanza.
A biocentrizmus szerint nem a világegyetem, hanem a biológiai élet a valóság alapja, és az teremti meg a világegyetemet, vagyis az emberi tudat határozza meg a tárgyak formáját és méretét.
Lanza elmélete szerint ez is létezik
Ezt a következő példával magyarázza meg: ha egy ember ránéz az égre, onnan tudja, hogy kék a színe, mert így tanulta, de az agyában lévő sejteket meg lehet változtatni úgy, hogy az eget vörösnek vagy zöldnek lássa.
A biocentrizmus szerint így a tér és az idő valójában nem úgy viselkednek, mint ahogy a tudatunk mondja, annak csak eszközei. Ha az elméletnek ez az alapja, az meg azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság is egy olyan világban létezik, aminek nincsenek térbeli és időbeli határai.
Az elmélet szerint végtelen számú párhuzamos világ is létezik egymás mellett egyidejűleg. Lanza szerint minden, ami akár meg is történhet, meg is történik a multiverzumban, így a halál a hagyományos értelmében nem létezhet.
Szerinte az életünk olyan, mint egy évelő virág, ami halál után újra kinyílik a multiverzumban.
A lényeg a lényeg: amit látunk, az nem jelenhetne meg sehol a tudatunk nélkül, vagyis a tudat ad értelmet a világnak.
Lanza az elméletét a kétrés-kísérlettel, ami a fény kvantumjaival, a fotonokkal foglalkozik, próbálja alátámasztani. Mint mondta, az anyagnak és az energiának van részecske- és hullámtermészete is, attól függően, hogy hogy észleli az emberi elme.