Bajnai meggondolta magát
– valaki szembesíthette a valódi közvélemény kutatással – azzal a statisztikával, amelyet nem ő színezett ki. Gordon békülne Fletóval. Mesterházi még mindig duzzog, nehezen emészti meg a magyar forradalom ünnepén elszenvedett puccsot. Ám a vének tanácsa, mint a bábszínházban szokás már is belebújtatták a kezüket az elnöki bábúba. Érzékelhető, hogy az elnök magyar hangja egyre nőiesebb – Lendvai Ildikó, mint válságmenedzser elemében van.
Gyurcsányról egyre mosolygósabb fotók készülnek. Beérik a stratégiája – már nem ő telefonálgat, mostanában őt hívják. Hogy a róla készült könyv mit rontott vagy javított a volt miniszterelnök imidzsén azt csak a saját stábja tudhatja. Egy biztos jól fogy, veszik. Az természetes, hogy a nyári könyvvásáron, a Vörösmarty téren százával álltak sorba a dedikáláskor, mert Gyurcsány varázsa üzembelépett.
Annyi rosszat, dehonesztálót mondtak róla, hogy ezeket az ördög is megirigyelné. Ilyenkor szokott a gépezet a visszájára fordulni, sajnálni kezdik, akit sokan, sokszor és méltatlanul bántanak. Csak egy apróság a könyvből –a moszkvai kereskedelmi központ eladása körüli botrány. Itt a kötetből tudjuk meg, hogy a nagy Oroszországban nincs föld magántulajdonban, tehát ott csak a felépítmény kerülhetett felértékelésre. Tehát az állítólagos telekspekuláció is kizárva. Akit mindez érdekel, a miskolci Géniuszban megveheti, elolvashatja.
Ami borítékolható, a szerelmi háromszög vége egy nyitott nagy házasság lesz – majdnem azt a hülyeséget írom – hogy átmegy egy gruppensex partiba. Ahogy fogynak a napok, s közelegnek a választások józanodik a baloldal – engednek a választók, a szimpatizánsok nyomásának és még a nagy Schmuk is beáll a kör közepébe. Talán az LMP az egyedüli, amely nem adja fel az elveit, ők csak hobbiból politizálnak. Nyáron elvannak a légkondicionált parlamentben télen meg jólesik szunyókálni ott a melegben. Kormányra sose kerülnének se így se úgy, az ezzel járó felelősség meg csak nyomasztaná őket, programjuk van, de attól még ők is annyira tartanak, mint mi választók.
Az MSZP végül nem tehet, mást felszívja a mögötte felsorakozókat. Már most érzékeli az elnökség, hogy névtelenek, az ismert nagy öregek kuncognak a nagy dérrel, dúrral beharangozott fiatalítási programon. Nagy a mellény a fiúkon, lötyög rajtuk – kevés az idő, hogy megismerjék, s mi több megkedveltessék magukat.
A mostani kormány viszont prosperál, offenzívában van. Matolcsy azt is mondaná, vigyázat már másolnak minket. Magyarország jobban teljesít – jól hangzik, néhányszor, korlátozott ideig, majd minden szlogen egyszer elkopik, megfakul. Ezen már ideje váltani. A rezsicsökkentési manőver az csodálatos – már számolom, ha évente húsz százalékkal csökken mindennek a költsége öt év múlva várhatom a postást – mikor utal nekem az áram, a gáz és a vízszolgáltató. Ha addigra még lesznek ilyenek.
Ettől függetlenül a kormánypártnak áll a zászló – mert nem igaz, amit bohóc mondott, hogy van másik. Nincs másik. Csak ez van, csak ezt kell szeretnünk.
szantograf.hu