volt nekem ez a takataka. Először a tikitaki( két golyó amit egy madzagon rángatva kellett összeverdesni -talán ez is japán módi) ugrott be. A fiatalabbak ne is törjék a buksijukat -erre ők nem emlékezhetnek. Koós János miskolci születésű polgártársunk takatakáját , mindenki hallhatta már. A dallama a fejemben zsong , a szövegét meg tessenek lentebb elolvasni. Furmányos, jómagam viszont ezt többre tartom mint azokat az angol nyelvű halandzsákat amit meg se tudunk fejteni.
Ez volt a felvezető – most jöjjön a Takataka gyár ami hamarosan felépül Miskolc határában, sok sok munkahelyet teremtve azoknak akik még nem szoktak le a hasznos elfoglaltságról. Ráadásul nem is akármit gyártanak majd – légzsákokat – azokat a kis ballonokat amelyek egy-egy karambolnál megmentheti az életünket. Én kimondottan örülök ennek, már azt se bántam volna ha éppen egy tikitaki üzemet létesítenek, csak már legyen valami itt is. Azt meg előre borítékoltam, hogy lesznek ellendrukkerek – akiknek most savanyú lesz a hegy gyümölcse. Például, hogy robbanásveszélyes – no melyik gyár nem az – meg, hogy a magyaroktól veszi el a levegőt. Mások – magyar légzsákba magyar levegőt. Persze vannak ennél komolytalanabb vélemények is mert mi már csak ilyenek vagyunk. Tényleg nehéz mások sikerének őszintén örülni. Ám akkor legalább tetessük -s ne feledjük a megnyitóra meghívni Kós Jánost. Hadd takatakázon egy jót – tudják meg a felkelő nap országában, hogy ezt is mi találtuk ki.
/Taka-taka-taka-taka,taka-ta/
Nyáron a Balaton idegen szótól oly hangos,
Hallod „Auf wiedersehn, Good evening, Bonjour, Adios!”
Rőzseláng szerelmek szövődnek, pár hét és vége,
Épp ezért túlzottan ne vedd a szíved igénybe.
Ő Madridból jött el hozzám és vele szép lett a nyár,
S bár spanyol tudásom csekély, mégsem hiányzott a szótár!
Séta a vízparton, egy tánc, egy csók, ez volt minden,
Szerette a zenét, a jó bort és főleg engem,
Oly hamar jött és ment, akárcsak nyáron a zápor,
Itt hagyott egy kis dalt, mit nékem dúdolt vagy százszor…
Séta a vízparton kis flört, most már ennek vége,
Múlnak a hónapok, halványul majd az emléke,
De ez a dal itt cseng és elkísér mindig engem,
Eszembe jut majd ő, egy kicsit én is szerettem.
Taka-taka-taka-taka-taka-ta…..
szantograf.hu