Rendszerkritikus nézeteket vallóként
számtalanszor kapom meg, hogy pont az olyanok miatt nem lesz kormányváltás 2014-ben, mint én, mert „győzni csak összefogással lehet”,„Bajnaiék mégiscsak kevésbé rosszak, mint Orbán”, vagy éppen „most nincs idő egyénieskedésekre, majd Orbán leváltása után kell tisztázni ezeket a dolgokat”. Ebben a blogposztban azt fogom szemléltetni – a teljesség igénye nélkül – egy mini-arcképcsarnok formájában, hogy szerintem kik miatt, és miért nem fogja tudni leváltani a magyar nép Orbán Viktort és az alapjaiban elbaszott rendszerét 2014-ben. Ebben a galériában elsőként a lassan véget érő 2010-2014-es ciklus legnagyobb politikai árulóira fogok koncentrálni, mert szerintem nekik volt döntő szerepük abban, hogy gyakorlatilag már a választás előtt fél évvel temethetjük a bármilyen jellegű 2014-es kormányváltásról szóló álmokat. A 2011-ben és 2012 első felében még elsöprő erejűnek tűnő civil összefogás az egész rendszer ellen az alábbi emberek segítségével szinte a semmibe szublimált. Lássuk hát az ellenzék büszkeségeit:
1. Juhász Péter
„Magyarországon eddig minden új politikai erő azt üzente a társadalomnak, hogy tessék, itt egy erős ember, bízzatok meg benne és szavazzatok rá, ő majd orvosolja az ország bajait. A mi ügyünk más. Szerintünk csak az erős civil társadalom teheti számonkérhetővé a hatalmat és biztosíthatja a jogainkat, és a probléma éppen abban áll, hogy még mindig hiszünk az “erős ember” mítoszában – holott az csak az ország putyinizálódásához vezethet és kiszolgáltat minket a bal- és jobboldali populizmusnak.”
Az egykori legalizációpárti aktivista gyakorlatilag egy kis csapattal, adományokból szervezett százezres rendszerellenes tüntetéseket, aminek köszönhetően a Milla már 2011-re nemcsak az Orbán-kormány, de a harmadik köztársaság alapjáraton is hibás rendszerének leváltásának egyik fő reménységévé vált. Ezt – egy kínos alternatív köztársasági elnökös bohóckodással fűszerezve – gyakorlatilag alig több, mint egy év alatt sikerült porba rombolnia Juhinak, helyette egy apró, ötszázalékos SZDSZ-utánzat egyik kis-közepes méretű fogaskerekévé sikerült varázsolnia a Millát. Százezres civil tüntetésekből tizenötezres szoci nyugdíjasmajális lett, értelmes, mondanivalóval rendelkező aktivistákból pedigszínpadon civakodó Gyurcsány, Bajnai, Kuncze, Mesterházy. Juhi egykoron a szememben egy antipolitikus, fasza tüntetéseket szervező, irtó menő aktivista volt. Mára kaptamhelyette egy szürke, pártpropagandát nyivákoló, régi önmagát meghazudtoló Bajnai-csicskát, akit egyébként valami Juhásznak hívnak. Hiába no, a pénz nagy úr. Bazmeg… az MSZP-t és a Gyurcsányt.
Best Of Seggszáj:
Nem pártokban gondolkozunk, mi magunk nem válunk azzá, nem támogatunk egyet sem, és még szervezetté sem válunk, éppen azt példázva, hogy az a fontos, hogy az egyén tegyen saját magáért, és a közösségért. (…) Ne pártoktól várjuk kizárólag a képviseletünket, hanem mi magunk képviseljük saját magunkat.
Ne csináljunk úgy, minthogyha az előző kormányokat nem ugyanúgy pártok felett álló oligarchák próbálták volna meg irányítani, és ne őket szolgálták volna ki az akaratukkal. (…) Ne csináljunk úgy, hogy nem hatalmi érdekek mentén, hanem a közjóért cselekedtek volna.
vs
Juhász erre úgy reagált: mivel a választásokon pártok indulnak, fontos, hogy megmutassák magukat az ellenzéki erők.
Kedves Kollégám!
(…)kezdeményezzük azt, hogy október 23-én együtt ünnepeljünk, és küldjünk közös üzenetet a rezsimnek!
Arra kérlek tehát, hogy fogadd el meghívásomat az összellenzéki rendezvény szervezési kérdéseivel, előkészítésével kapcsolatos munkamegbeszélésre.
Juhász Péter levele Gyurcsány Ferencnek és a többi ellenzéki pártvezetőnek, 2013.10.07.
2. Kónya Péter
„(…)a társadalmi párbeszéd az MSZP kormányzása alatt is gyakran látszatpárbeszéd volt.(…) Az MSZP sem tekinthető egyértelműen baloldali, a Fidesz sem egyértelműen jobboldali pártnak, ha a kommunikációjukat, a tényleges politikájukat nézzük. Pontosabban nem kötődnek ideológiákhoz, hanem az aktuális politikai érdekeiket követik.”
A másik nagy reménység, a Szolidaritás alapvetően azért indult jól, mert valóban hús-vér, hétköznapi munkások tüntetései nyomán rajzolódott ki a szervezet. Persze aztán nem kellett sok időnek eltelni, hogy kibújjon a szög a zsákból, elkezdődjenek az ocsmány hatalmi harcok. Őszintén szólva én 2012 októberében már alig lepődtem meg azon, hogy Kónya beleállt az egészbe, és hogy a húsosfazék szagára neki is rögtön vérbe fordult a szeme. Persze ez messze sem menti fel az alól, hogy benne bízó dolgozó emberek ezreit árulta el, amikor beleállt egy technokrata, multipárti és egyébként teljesen inkompetens miniszterelnök hadseregébe altisztnek. Kónya Péter szerintem pontosan az a személy, aki egy ilyen rendszerbe tökéletesen belesimulva, valahogy mindig szépen továbbsunnyog. Őszintén remélem, hogy 2014-ben nem fog neki sikerülni, mert az ilyen sunyi, saját bajtársait pofátlanul átbaszó alakoktól komolyabb gyomorproblémák törnek rám, mint az egyszeri rádiós műsorvezetőreaz étolaj-tej-szűz sör-szőlő-paradicsomlé kombótól.
Best Of Seggszáj:
„Mi nem azért szerveződtünk össze, mert az a célunk, hogy hatalomra kerüljünk. Nincsenek olyan személyes ambícióink, hogy a jövőben majd képviselők, miniszterek, miniszterelnökök, vagy ki tudja, mik leszünk. A hatalomba kerülést, a hatalom befolyásolása eszközének tekintjük, de nem mindenáron elérendő célnak!”
Kónya Péter nyílt levele a Szolidaritás Mozgalom szimpatizánsaihoz, 2012.02.23.
vs
A pártot harmincan alapították, teljes neve: Együtt 2014 Választói Szövetség Párt.
Társelnökei a három alapító egyesületet képviselő politikusok: Szigetvári Viktor, a Haza és Haladás Egyesület alelnöke, Kónya Péter, a Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke és Juhász Péter, a Milla Egyesület korábbi vezetője.
3. Jávor Benedek
„Az MSZP omoljon össze az október 3-i választásokat követően, akkor már mindegy lesz, hogy ‘hol, merre'”
Annak a pártnak a jelenlegi vezetője, amelyiknek a 2010-es MDF-SZDSZ-szövetség után sikerült új szintre emelni a politikai prostitúció fogalmát a magyar közéletben. Láttunk már temérdek hazudozó politikust a rendszerváltás óta. Láttunk már ellenzékben és kormányon teljesen mást mondó pártokat is bőven. De ilyet még nem.
Az egy dolog, hogy egy – egyébként vállalható elveket valló – pártra százezrek szavaznak, majd amikor egyes pártprominensek úgy gondolják, hogy ezek a témák kifújtak, vagy már nem menők többé, vagy nem lehet velük kormányra kerülni, akkor egész egyszerűen megpróbálják megváltoztatni a párt komplett irányát. Az, hogy ennek sikertelensége után tízesével lépnek ki a pártból és léptetik ki a tagság 20%-át egy másik pártba, az egy másik dolog. De az, hogy utána az LMP szavazóinak köszönhető, listán szerezett mandátumokat megtartják maguknak, merthogy „ez az ország érdeke”, az gyurcsányi magasságokba emeli a vastagbőr-faktort.
Jávor Benedek persze csak az egyik fő mozgatórugója a Párbeszéd Bajnaiért históriájának. Azért bátorkodtam őt kiemelni, mert iskolapéldája annak, hogy hogyan lesz egy egyébként becsületes, jó célokért küzdő, faszaságokat mondó politikusból – a pénz és a pozíciók szagának hatására – korábbi önmagából totálisan kifordult, porcelánbolti elefántként viselkedő gerinctelen szabotőr.
Best Of Seggszáj:
Ha az Együtt 2014 a MSZP-vel való koalíció előszobája, akkor nem veszünk részt benne. Nagyon problémásnak tartjuk a szövetséget a szocialistákkal.
vs
Az összefogás tehát megszületett, az Együtt-PM és az MSZP döntéshozói felelős és bölcs döntést hoztak akkor, amikor a politikát nem saját ambícióikra szűkítették le (még jó!, bár mindenki így gondolkodna), hanem az ország érdekét és a szavazatok maximalizálását tartották szem előtt.
4. Karácsony Gergely
(…)az LMP volt frakcióvezetője egy, a Debreceni Egyetemen tartott előadásában egyebek közt a következőket mondta: „Jobban utálom a szocikat, mint a Fideszt”
A PM nevű formáció elnökségi tagja, hasonlóan társaihoz, kezdő áruló. Még csak az alsóbb lépcsőfokait járja a bőrvastagító képzésnek, de azért igyekszik több évfolyamot végezni egyszerre, és ennek lépten-nyomon meg is van az eredménye. Tulajdonképpen jobban megvetem azt, amit Karácsonyék csináltak, mint a Fideszes-KDNP-s öninterpelláló, gombnyomogató droidokat. Ez utóbbiak legalább következetesek voltak, és ellentétben Gergővel és barátaival, nem köpték izomból pofán egykori elveiket, történetesen pont azokat, amiknek több százezer választópolgár bizalmát köszönhették.
A pártszakadás után nem sokkal, amikor többek között én is éles kritikával illettem az LMP árulóit, még sikerült fokozni a fokozhatatlant: hosszú blogbejegyzéseken és kommentháborúkon keresztül magyarázták a bizonyítványukat, olyan jellegű mantrákkal dobálózva, hogy „mi majd megváltoztatjuk az Együtt politikáját” meg „jobb útra térítjük őket” és persze „lesz saját frakciónk”. Tulajdonképpen szinte kínosabb az, hogyha ők ezekben az irtózatos baromságokban tényleg hisznek, mintha csak simán hazudnának. Ez utóbbi ugyanis azt jelenti: az E14-PM(-később MSZP- és olykor-olykor Gyurcsány)-szövetséggel pusztán összenő, ami összetartozik. Ám ha ezek a „tisztelt” urak tényleg komolyan hittek benne, hogy majd ők aztán jól befolyásolják Bajnait, az nem csak azt jelentené, hogy komplett idióták, hanem azt is, hogy teljesen alkalmatlanok erre az egészre. Mert ugye helyzetfelismerés, tárgyalási taktika, satöbbi, mind-mind egyes alá.
Best Of Seggszáj:
(…)minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a baloldali zöld politikának önálló frakciója legyen a következő országgyűlésben. (…) Mi nem azért hoztuk létre a PM-et, hogy legyen egy szervezet, amin átzsilipelhetünk az Együtt 2014-be. Nem adtuk el Bajnaiéknak az arcunkat matricának.
vs
Felhatalmazást adott a Párbeszéd Magyarországért (PM) elnökségének a párt legutóbbi taggyűlése arra, hogy szükség esetén akár közös szervezetként induljanak a jövő évi választásokon az Együtt pártjával.
Következő posztomban majd a totális kudarc katalizátoraiként működő ellenzéki komédia pártvezetőivel fogok foglalkozni. http://fenteslent.blog.hu/2013/12/03/akik_miatt_nem_lesz_kormanyvaltas_2014-ben#comment-form