Ha jön a Zsarnaira az APEH, kapják egyből a telefont, hogy kit hagyjanak békén

– Tönkretesznek minket! Erről

 senki nem beszél, csak a nagy testvériségről, meg összetartozásról. Tessék megnézni, ezt a szép kis tipegőt kapucnis felsővel 2400-ért adom, 1700-ért tudom megvenni a nagybanin. És a Zsarnai végén, a nagy betonplaccon ugyanezt 500-ért adják a románok! – sorolja dühösen az asszony, aki évtizedek óta piacozik, de még soha nem volt ekkora pangás a pultja előtt.

El is jön velem, megmutatja, hol árulnak a “románok”, akik persze szinte kivétel nélkül jól beszélnek magyarul. Közben dohog, hogy őket mindig ellenőrzi minden létező hatóság, bezzeg “ezeket” elkerülik.

– Ha jön a Zsarnaira az APEH, kapják egyből a telefont, hogy kit hagyjanak békén. Mi ebbe belerokkanunk, adózunk, betartjuk a szabályokat, ezek meg vagy lopott árut hoznak, vagy elkobzotthoz jutnak hozzá, mert másként nem lehet ilyen olcsón adni semmit. És hol adóznak? Mert nem Magyarországon, az biztos…Nézze meg, milyen méregdrága Mercikkel szállítják az árut!

A járgányok és a cucc

A járgányok és a cucc

Megnézem. Tényleg nem a roncstelepről való járgányok. Megszólítom a földre pakolt töménytelen ruha, cipő eladóit, kettőt is.
– Honnan jöttek?
– A Hargitáról.
– Akkor korán kellett kelni – ironizálok.
– Bizony, kettőkor keltünk ma is.
– És honnan való az áru?
– Romániából -válaszolta , aztán gyanússá válhatok neki , mert elfordul tőlem.
A másik mindenáron el akar adni nekem valamit, mustrálom a zoknikat, alkudozom, de közben őt is megfaggatom:
– Poroszlóról jöttünk, de romániai magyarok vagyunk.
– Poroszlón bérelnek házat?
– Nem, az a magunké. Rendesek voltak, segítettek nekünk itt, hogy legyen hol lakni.

Hogy kik segítettek, azt nem tudja pontosan. Itteniek. Ennyi.
Az árut Romániából hozzák ők is, bár lehet, hogy ugyanannak a tulajdonosnak dolgoznak mindketten.
Közben az egyik férfi a pultra állva kiáltozik: 3500 minden cipő, tessék, tessék jönni, vegyék, vigyék, most akció van!
– Ennyi pénzért a bolondnak is megéri – nézegeti mellettem a bélelt bakancsot egy fiatalasszony.
Ja, ilyen fizetések és ekkora munkanélküliség mellett ehhez bolondnak sem kell lenni. Tényleg. Rezignáltság és keserűség gyürkőzik bennem. Nézem, és értem a sok-sok embert, akik nem a helyi kereskedőktől vásárolnak… .Másodvirágzását éli a Zsarnai.http://elfelejtettregio.hu