K. Tibor a Dunántúli Napló kérdésére
másnap elmondta, ahogy hallgatta Polics József – számára heccelésnek tűnő – válaszait, hirtelen elborította az agyát a köd, és megütötte. Akkor és most, a tárgyaláson is hangsúlyozta, tudja, hogy nem az a dolgok elintézési módja, de ott egyszerűen nem látott más kiutat. Minden hivatalos utat végigjárt ugyanis, hogy visszakaphassa a neki jogerősen megítélt (2009-ben véglegesített) rokkantsági ellátását, amit 20 hónapja nem utalnak neki, de hiába. Hangsúlyozta, éppen azok ígérték még a kampány során, hogy megvédik a nyugdíjakat, akik aztán elvették tőle a megélhetését, ezért úgy érezte, jogos védelmi helyzetben cselekedett.
A tárgyaláson több tanút is meghallgattak, akik megerősítették, nem lehetett számítani a pofonra, bár a teremben érezhetően feszült volt a légkör. K. Tibort legalább ötven volt bányász kísérte el a Pécsi Járásbíróságra, hogy szolidaritásukat fejezzék ki. A transzparenssel érkező, közös, összetartozást képviselő szalagot viselő bányászok együtt álltak fel vele, amikor a „Vádlott, álljon fel!” felszólítás elhangzott. Rendbontás nem történt. A sértett, Polics József, hivatali teendői miatt nem tudott megjelenni (Budapesten tartózkodott), ezért a tárgyalást elnapolták.