Lassan húsz éves lesz, de az online média továbbra sem találja üzleti modelljét

. A Google és a Facebook terjedése miatt talán nem is lesz rá szüksége.

 

Félek a szakmai rendezvényektől. Félek, hogy rossz lesz a rizsa/információ arány, hogy ezért megüt a guta. Magamat féltve csak nagyon ritkán megyek ilyen összejövetelre. Most úgy adódott, hogy rövid időn belül kétszer is kockáztattam és…nyertem. Az OTP közösségi médiás reggelijeután az MTE – PwC rendezvényén való részvétel is jó döntésnek bizonyult.

Tulajdonképpen már a Telekom konferenciatermébe belépve is érezni lehetett, hogy lesz valami itt. (Joggal bíztam benne, hogy a meghívót küldő és a programot vezető Tófalvy Tamás nem adja valami kínos dologhoz a nevét.) Nem a jól ismert, „hivatalból kirendelt” figurák rágcsálták a pogácsát, hanem tényleg olyan emberek jöttek össze, akik fontos szerepet játszanak, vagy játszottak az elmúlt évek tartalomiparában. (Az utóbbi csoport jelenléte azért fontos, mert ők egészen biztosan az „ügy” iránti elkötelezettség miatt jöttek el.)

Az MTE megbízásából készített PwC-tanulmányt bemutató Sere Péter először amolyan száraz „könyvelőnek” tűnt, de nagyon hamar kénytelen voltam túltenni magam kezdeti előítéleteimen. Nagyon is képben van, csak gazdasági szakemberként igyekszik nem összekeverni a tényeket a személyes véleményével.

A dolgozat valóban nagyon rövid ismertetése után Tófalvy Tamás kérdéseire Dunai András(Sanoma), Balogh Virág (MRSZ), Csák Máté (PwC) és a már említett Sere Péter próbáltak valami biztatót mondani, de ez minden igyekezetük ellenére semigazán sikerült.

A Google és a Facebook részesedése a hazai tartalompiacon jelenleg 42 százalék, de ez mindenképpen tovább növekszik. A nemzetközi példák alapján elképzelhető, hogy ez a növekedés a piac 2/3-nak a megszerzéséig tart, de vannak olyan országok is (pl. Finnország), ahol a globális szolgáltatók 80 százalékos részesedést szereztek.

Mi várható egy ilyen, csonka piacon? Nem sok jó, különös tekintettel arra, hogy a hazai reklámárak (és ebből következően az elérhető bevételek) is rendkívül nyomottak. (Nálunk az osztrák árak tizedét fizetik a reklámokért.)

Ha tovább terjeszkednek a nemzetközi tartalomaggregátorok, elkerülhetetlen a hazai tartalomszolgáltatás „konszolidációja”. Szép kifejezés, de sajnos azt jelenti, hogy kihullanak a gyengébbek. Nem azok, akik gyengébb tartalmat állítanak elő, hanem akik az ellehetetlenülő piacon nem bírják fenntartani magukat. Kevesebb játékos – csökkenő verseny. Nem is tudom, hogyan lehetne versenyezni, hiszen egyre kevesebb pénz jut a tartalomra. Multimédia? Igényes videók? Munkaigényes újságírás? Kísérletezés? Ilyesmire eddig is alig akadt pénz, de lehet, hogy hamarosan visszasírjuk még a mai, „paradicsomi” állapotokat is. (Csökkenthető tovább az újságírók fizetése, honoráriuma? Aligha. Nincs hova.)

A „médiahalál” sötét vízióját úgy lehetne csak feloszlatni, ha valahonnan felbukkanna valamilyen reális, alternatív bevételi forrás. Attól tartok, a fizetős kapuk bevezetése nem tartozik ide. Más ötlet sem a kerekasztal résztvevőiben, sem az igen aktív közönségben sem merült fel. (Esetleg ha a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete egy komolyabb olajlelőhelyre bukkanna…)

Milyen lehetőség van még akkor? Esetleg korlátozni a Google és a Facebook előrenyomulását? Bocs, de erről nekem Menzel filmje, a Szigorúan ellenőrzött vonatok jutott az eszembe, ahol az illuzionista nagypapa megpróbálta megállítani a Csehszlovákiába bevonuló német tankokat. (Nem sikerült, átmentek rajta.)

Ha már az asszociációknál tartunk: Az egész rendezvény Halász Péter ravatalára emlékeztetett. A művész még életében megszervezte saját búcsúztatóját, majd nem sokkal utána sokkal csendesebben, közönség nélkül meg is halt. A hazai online médiát hétfőn elbúcsúztattuk…http://www.mediapiac.com/