A 78 éves José Mujicát
a világsajtóban előszeretettel nevezik a világ legszegényebb elnökének. Mert megválasztása után nem volt hajlandó beköltözni az elnöki palotába, a mai napig egy másfélszobás farmépületben él, amit összesen két testőr, és háromlábú kutyája, Manuela őriz. Meg mert mindenhova egy Volkswagen Bogárral jár, (ez is előrelépés, mert amíg csak szenátor volt, főleg robogózott). És mert fizetése kilencven százalékát jótékony célokra fordítja.
Viszont Mujica nem ért egyet a legszegényebb elnök titulussal. Szerinte egyszerűen csak józan életet él. Olyat, amit mindenkinek kéne, ugyanakkor tudja, hogy az ilyesmit erőszakkal nem lehet lenyomni egy társadalom torkán.
Ha azt kérném az emberektől, hogy éljenek így, egyszerűen megölnének
– mondja az elnök, aki szenátorként dolgozó feleségével közösen él a 45 négyzetméteres házban.
Mujica otthonában (MARIO GOLDMAN / AFP)
Szerinte akik szegénynek nevezik, félreértik a vagyon fogalmát. Az a szegény, aki többet akar, mint amije van. Interjúiban Mujica gyakran beszél arról, hogy világnézetét az formálta, hogy fél életét végig kellett harcolnia. És közben voltak évek is, amikor már egy matracnak is örült volna.
Életstílusom a sebesüléseim következménye
– mondja Mujica, aki a hetvenes években a Tupamaros nevű gerillacsapat tagja volt. A szélsőbaloldali szervezet a maga eszközeivel küzdött a katonai rezsim ellen: bankokat raboltak, embereket raboltak el, a megszerzett pénzt és élelmet pedig a szegények között osztották ki. Mujicát hat alkalommal lőttek meg a rendőrök, a diktatúra börtönében 14 évet töltött el, ennek nagy részét magánzárkában, ami ott nagyjából egy földbe vájt lyukat jelentett.
Végül az 1985-ös rendszerváltás után amnesztiával szabadult. Politizálni kezdett, 1994-ben már képviselő volt, 2009-ben pedig elnökké választották. Elnökként pedig gyorsan világhírű lett. Jelentősen visszavett az állam luxuskiadásaiból, palotákat adott el, és a pénzt jótékony célra fordította. Közben pedig az országban engedélyezték a melegházasságot, az abortuszt és a marihuánafogyasztást. A lépések amúgy nem arattak osztatlan sikert az országon belül a konzervatívok körében, de Mujicát ez nem érdekli különösebben. Nincs is nagyon miért, az uruguayi alkotmány szerint egy elnök eleve csak egy ciklust szolgálhat, ezért jövőre új vezetője lesz országnak.
Mujica levette a lábáról a világsajtót is: szemben a Dél-Amerikában nem ritka, szocialista szólamokat prédikáló, de valójában luxuskörülmények között élő vezetőkkel, az uruguayi elnök tényleg azt az életmódot követi, amit szavaiban képvisel. Ezért lehetett, hogy még a baloldali elhajlással nehezen vádolható Daily Mailben is méltató írás jelent meg róla.
És míg a sajtóban előszeretettel nevezik liberálisnak intézkedéseit, Mujica ezzel sem ért egyet.
Az országom nem különösebben nyitott. Ezek a lépések egyszerűen logikusak voltak.
A marihuána engedélyezése sem a liberálisabbá válásról szól. Hanem arról, hogy a fogyasztókat távol tartsák a bűnözőktől. És a fű fogyasztása ugyanúgy következményekkel fog járni, ha valaki túllép egy ésszerű mértéken. Az elnök példája szerint ugyanaz a helyzet, mint az alkohollal. Ha valaki minden nap megiszik egy üveg whiskyt, akkor neki egészségügyi problémái vannak, és kezelni kell.
Otthonában kutyájával (MARIO GOLDMAN / AFP)
Mujica szerint amúgy korlátozva van, hogy elnökként mennyit tehet a társadalomért. A nemzetközi tőke megköti az ő kezét is. Pedig Uruguay a régióban az egyik legbiztonságosabb és legkevésbé korrupt országnak számít. Ingyenes az oktatás, ingyen jár a számítógép a gyerekeknek, és olyan javaknak, mint a tej, hatósági ára van. Az áramszolgáltatást és a telekommunikációs ágazatokat már Mujica hivatalba lépése előtt államosították.
És bár büszke országára, amit egyszerűen csak “az őrültek világában a menekültek szigetének” nevez, mégsem túl optimista.
Egyszerűen csak elegem van abból, ahogy a dolgok mennek. Egy olyan korban élünk, amelyben egyszerűen nem tehetjük meg, hogy nem fogadjuk el a piac logikáját. A korszak politikusai pedig semmi mással nem törődnek, csak rövidtávú pragmatizmussal. Elhagytuk a vallást és a filozófiát. Ami maradt, az az automatizmus, hogy azt tegyük, amit a piac diktál.
– mondja, és közben pedig pontosan tudja, hogy elnökként ő is ellentmondásba keveredik. Az ENSZ Rió+20 konferenciáján elmondott beszédét, amiben a növekedés megszállott követését kárhoztatta, milliók nézték már meg az interneten. Közben pedig Uruguayban évente három százalékkal bővül a gazdaság.
Én vagyok az elnök. Több munkahelyért és beruházásért küzdök, mert az emberek többet és többet akarnak. Úgy próbálom növelni fogyasztást, hogy közben visszafogom a felesleges fogyasztást. Ellenzem a pazarlást: az energiáét, erőforrásét és az időét. Tartós dolgokat kell építenünk. Ez lenne az ideális, még ha ez most nem is lehet reális, mert a felhalmozás korában élünk.
Mujica is elismeri, hogy nincs válasza erre az ellentmondásra. A régi marxistáktól azt tanulta, hogy politikai megoldás kell. Szerinte egy megfontolt, józan életmóddal a bolygón élő hét milliárd embernek meglenne mindene, amire szükségük lehet. A nemzetközi politikának ebbe a felismerés irányába kéne elmennie. De helyette még mindig egyes emberekben és országokban, nem pedig az emberi fajban gondolkodunk.
Ferenc pápával (ALESSANDRA TARANTINO / POOL / AFP)
Feleségével bármennyire is hisznek a változás szükségességében, vegyes érzelmekkel figyelik az utóbbi idők tüntetéseit Brazíliában, Törökországban, Egyiptomban, és a világ többi táján.
A világnak állandóan szüksége van forradalomra. De ez nem lövöldözést és erőszakot jelent. A forradalom az, ha megváltoztatod azt, ahogyan a világról gondolkozol. A konfucianizmus és a kereszténység is forradalmi volt.
– mondja Mujica, aki igazán az interneten szerveződő mozgalmakban sem tud őszintén hinni. Szerinte ezekből nem fog semmi maradandó kinőni, és a mozgalmakban most részt vevő fiatalok többsége multinacionális cégeknél fog kikötni, és a modern kor járványaiban halnak majd meg. De szeretné, ha ebben tévedne.
(via Guardian) 444.hu