Tisztelt orvosok!Hosszú töprengés

 után írom le a következő velem történt esetet, abban bízva, hogy ilyen és hasonló esetek ne forduljanak elő!

 

 

Megteheti-e egy orvos, hogy úgy megy be vizitelni, hogy fogalma nincs a beteg kórelőzményéről és a kórlap sincs nála.
Gyakran vagyok az ország egyik klinikáján a szakmájában első és külföldön is elismert professzor nő osztályán. Mindig minden gyógykezelés rendben volt a legjobb tudását adta.
Történt egyszer, hogy a professzor nő külföldi konferenciára utazott és helyettesítette egy főorvos nő. Egyik alkalommal az infúzió nem úgy volt elkészítve ahogy azt a professzor nő előírta, (rá van írva minden esetben, hogy mit tartalmaz). Szóltam a nővérnek, hogy ez így nem jó,különböző szívproblémák miatt, nem teljesség felsorolásával: paroxizmalis supraventriculáris tachycardia, két billentyű prolapsus II.fokú regulgitációval EF:36%é, szívizom gyulladás dokumentációkkal alátámasztva, elektrofiziológiai katéterezés és többszöri koszorúérkatéterezés, szívizom scintigráfiás vizsgálat, radiofrekvencias katéteres abláció alapján amelyet azon a klinikán végeztek, másik intézetben. Dühösen kirohant az ápolónő és jött a vizit . A doktornő rögtön azzal kezdte a vizitet, ha nem fogadom úgy el az infúziót nem kapok másikat, nincs pazarolni való , nem fogja a kukába dobni. Azt mondta azok amit érzek szubjektív érzések, ő ezt főorvosi felelőssége tudatában állítja. Én azt feleltem , azért mert mások hibáztak nem kapom meg az előírt infúziót. ezt nem fogom annyiban hagyni. Hol van az orvosi ellenőrzés? Ha mindezeket a problémákat ismerte volna a főorvosnő akkor ezt nem mondta volna, nem véletlenül lett úgy előírva ahogy volt ,a professzornő tisztában volt mindezekkel, és egy kis főorvos felülbírálja. Nem volt módomban megkérdezni tőle, hogy ezen diagnózisokat is szubjektív érzések alapján állították szakmájukban első rangú orvosok. Semmibe nézi a beteget hülyének gondolja. Hol a lelkiismeret, a betegekkel szemben való alázat, hivatás érzés, emberség.
Ugyan azokban a napokban történt, hogy egy nagyon beteg néni élet-halál harcát vívta. Két nővér nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidta. A professzornő utasításait nem tartották be, mi betegek itattuk , felültettük (ami nagy felelősséggel járt részünkről). Egyik éjszaka a néni könyörgésére ébredtem, odamentem a néni anyaszült meztelen volt és nagyon fázott (okt.eleje volt fűtés nélkül), a takaróját maga alá gyűrte. Kimentem a nővérszobába, hogy segítsenek rajta , mit látok alszik a két nővér, felköltöttem és azt mondták nem tudnak vele mit csinálni, Talán kiszedni alóla a takarót és felöltöztetni) mindjárt jönnek. 40 perc lett a mindjárt addig a néni vacogott és könyörgött. Borzalmas volt hallgatni és az , hogy nem tudtam segíteni. Lelkileg kikészültem, évek múltán is eszembe jut ahányszor kórházban vagyok.
Az egészségügyből leginkább a munkamorál hiányzik, mint a pénz. Miért vannak ott az ilyen orvosok és ápolónők .?! Fizetés emelésért sír és hálapénzt vár!
Felhívtam a betegvédelmi osztály azt mondták adjam be írásban és kivizsgálják az ügyet. Megírtam a levelet de úgy tartottam etikusnak, hogy a professzornőnek megmutatom. Azt mondta ne adjam be mert ezzel neki nagyon sok baja lesz, a levél ott maradt nála. Azzal a főorvosnővel több affér is volt sajnos ő ilyen, nem tudnak vele mit kezdeni. Talán kirúgni messze a kórháztól!!!
Persze nagyon sok lelkiismeretes orvossal és egyben EMBERREL találkoztam.
Minden tiszteletem az övéké.