Emil KaloBÁNYASZERENCSÉTLENSÉG
Hogy ehhez mi közöm belgyógyászként, vagy kardiológusként? Sajnos több mint bárki gondolná. Most csak egy szerencsés esetet írok le.
A megye egyik szénbányájában omlásos baleset történt. A részletek nem érdekesek.Egy bányász (lehet, hogy mentő?)az omlás áldozata lett.Illetve csak egy támfa(?) temette maga alá.De az is csak a fél oldalát.Kórházunkba illetve végül akkor még az osztályunkhoz tartozó -barakk épületben müködő- művese részlegünkre került. Ennek oka a következő volt. A támfa szorításából kiszabaduló fél testrésze duplájára „dagadt”, és a veseműködése leállt.A tartós nyomásnak kitett izomból felszabaduló mioglobin a vesetubutulusokat eltömeszelve veseelégtelenséget okozott.Irodalomból ismertük ennek leírását, de élőben soha nem találkoztunk vele. Látványnak is szörnyű volt és a laboreredményei élettel összeegyezhetetlen értékeket mutattak.Hírzárlat volt.Talán két hónapos küzdelem után a kórházvezetésével egy sajtótájékoztató is volt. Rólunk elfelejtkeztek.Tóni(?), ha igy hívták panasz és tünetmentesen hagyta el a kórházat.Azt az empátiát amit mi kezelőorvosok éreztünk és ahogy magunkban szoritottunk, hogy legyen már egy deci vizelete leírni nem tudom.Hál’ Istennek ilyenben is volt részünk. Kivánom soha senki ne lásson ilyen beteget.