Futás és kontempláció.
1966 óta futok. Budapesten éltem akkor, és egy focimeccsről hazafutottam, érthetetlen ötlettől vezérelve. Vonalzóval lemértem egy térképen; kb. 5 km volt.
Azóta nem tudom abbahagyni, bár voltak szünetek.
A 70-es évek végén csatlakoztam Monspart Sarolta és Peterdi Pál felhívásához, amely az eltunyult magyar lakosságot könnyed kocogásra szólított fel.
A 80-as években róttam szorgalmasan a Sziget-köröket, együtt futhattam az akkori öttusázókkal, Mizsér Attilával, Szombathelyi Tamással és a többiekkel.
Futottam a Hidegkút-i vitorlázó repülőtér környékén, a Városligetben, mindenhol, ahol lehetőleg az autóktól távol lehettem.
1986-ban, a Futapest Klubban Monspart Sacitól kaptam egy Marathon edzéstervet, 3 és fél órára.
Lefutottam első Marathonomat a Népligetben! Rank Xerox Marathon! Még most is libabőrös leszek az emlékektől.
Azután sok minden történt az életemben, nagy változások, de a futás megmaradt.
Ma 63 évesen, nyugdíjasként élek. Feleségem és legjobb barátom 2010-ben meghalt, engem pappá szenteltek, most ebben a gyönyörű hivatásban élek naponta.
Ma is futok. 10-12 éve még lazán futottam 5 perces kilométereket, ma már a 7 percesekkel is elégedett vagyok.
Életemben 20 Marathont futottam, a rövidebb versenyeket meg sem tudnám számolni.
Egyszeres Ironman vagyok.
2001-ben Nagyatádon teljesítettem ezt is!
De rátérek a lényegre.
Soha nem voltam sportoló. Saját kedvtelésemre futottam – futok.
Imádkozó ember lévén lassan belopózott futásaimba is az Istennel történő kommunikáció. A nagyatádi Ironman 180 km kerékpártávja után jött a 42 km futás. Teljesen képtelennek éreztem magamat erre.
És ekkor, futás közben a légzésem lelassult és egy név rémlett fel bennem.
Jézus……Krisztus…..
Belégzésre Krisztus……
Kilégzésre Jézus…..
Elképesztő energia töltött el és meg sem álltam a célig. 50 évesen, életem első hosszú távú triatlonján senior kategóriában 3. lettem.
Amit csak sejtettem, az tudatosodott bennem.
Nálam a futás nem sport, hanem a meditáció egy sajátos fajtája. Ez már tömény misztika!
Mindig is tudtam, hogy a hosszú távú futásokban a materializmus nem játszik akkora szerepet, mint gondolják néhányan.
Képletesen így vázolom fel: a futásban az ásványi anyagok, a szénhidrátok, a fehérjék, a sport, a test, az anyag – 20%.
A lényeg a 80% – a Spirit! – A Pneuma, a Szellem, vagy ahogy mi magyarok helytelenül mondjuk: a Lélek.
Minden itt dől el.
Ezt felismerve hosszú évek óta minden futóedzésem imádság.
De nem szavakkal, hanem a létezésben való jelenléttel.
Az Itt és Most-ban.
A Jelenlévőség Folyamatában.
Futás közben a legnagyobb történik velem, ami emberrel történhet: tudatosul létezésem.
Közvetlen kapcsolatban állok a Léttel, Aki nem más mint Isten, Teremtő.
Megkaptam több mint 25 éve a kontempláció kegyelmét.
Naponta 1 -2 órát töltök térdelve, néma csendben, mozdulatlanul e jelenlétben.
Ugyanez történik futásaim közben. Átélem az Örökkévalóságot.
Szabad vagyok!
Isten szabadnak teremtette az embert és ezt a szabadságot át tudom élni a kontemplációban. (Tudom, hogy van néhány „nagyokos”, akik ezt lehetetlennek tartják. Nem foglalkozom szegényekkel. Nem is sejtik, miről maradnak le előítéletes, sztereotip gondolkodásuk miatt.)
Szívből kívánom Neked testvérem, aki most ezen sorokat olvasod, hogy találd meg Te is a saját utadat! Nem baj az sem, ha még csak nem is hasonlít a többiekéhez.
Mindenkinek saját, egyedi útja van.
Mert minden embert sajátosan egyedi módon szólít meg, hív és küld az Isten.
Légy áldott kedves olvasóm!