Bartha GyörgyEmlékül.Pár éve Diósgyőrbe
utazva ott állt mellettem a villamoson. A haverjai leszálltak és utána rövid beszélgetésbe elegyedtünk az Új-győri főtérről a stadionig. Kérdeztem az edzésekről,csapatról,régi diósgyőri kapusokról.A maga természetes közvetlenségével válaszolt és közben mosolygott.Sok ezren drukkoltunk neki az NB1-es bemutatkozásakor és utána is. Amikor jött az értesítés a betegségéről én is siettem vért adni hátha tudok segíteni.Mindig figyeltem van-e hír Róla. A műtétje után én is bizakodtam szurkoló társaimmal együtt. Azt gondoltam,hogy ha nincs Róla értesítés akkor gyógyul,erősödik.A csapattárs Paco olyan nagy emberi szolidaritásról,segítőkészségről tett tanúbizonyságot amely mindenki előtt tiszteletet érdemel. Nálunk Játszik egy Spanyol focista és beteg csapattársa érdekében az egyik európai futball nagyhatalom labdarúgóinak színe-javát megmozgatja társa gyógykezelésének segítése érdekében. Példa legyen mindenki előtt ez a viselkedés. Tavaly év végén én is hallottam,hogy rosszabbul lett és ismét kórházba került.Még jó,hogy ültem amikor megláttam a szomorú hírt. Este hazaérve 79 éves édesanyám sírva közölte,hogy Bence………. és nem tudta tovább mondani. Az élők tehetetlenségükben közhelyekkel próbálják fájdalmukat,megdöbbenésüket leplezni mint: „A gyilkos kór nem válogat” meg ” miért mindig a jók mennek el”. Meg lehet érteni őket,mert nehéz ilyenkor értelmes szavakat kinyögni. Neki még életkorából adódóan az Andrássy úti stadion gyepén kellene a kapuba állni és nem az égi pályán Károlyi Joci bácsitól átvenni az 1-es mezt. Neki még Bacsával,Eperjesivel,Vadásszal kellene egy csapatba lennie és nem Borostyán Misivel,Csucsuval,Váradi Ottóval.Nem játszott évekig a DVTK első csapatában,viszont itt nevelkedett,miskolci volt és mi szurkolók büszkén néztünk rá mert Ő mégis csak saját nevelés volt. Tehetséges volt? Hát persze. Nagy jövő előtt állt? Természetesen igen. Nagy űr maradt utána? Kimondhatatlanul. Miért is? Mert közölünk való volt.
Bence! Nagy útra mentél,elragadtak a közvetlen családodtól és a nagy családodtól akik aggódtak, bíztak,hogy nem fog így alakulni. Nekünk sajnos nem marad más,mint az emléked megőrzése.