Tisztelt! Heisler András! A Fidesz-kormány történelemhamisításairól
szólva Ön a szervezete nevében azt nyilatkozta, hogy ami történik, „nem fér bele a zsidóság emlékezetkultúrájába”, továbbá hogy „a zsidók tudják, hogyan kell emlékezni a holokausztra”.
Szeretném felhívni a figyelmét, hogy amit a Fidesz és értelmiségi kollaboránsai ma a holokauszt kapcsán tesznek, az a jó érzésű, civilizált, demokratikusan gondolkodó és a hazájukért felelősséget érző emberek emlékezetkultúrájába sem fér bele, a származásuktól-vallásuktól teljesen függetlenül. Egyszerűbben szólva: nemcsak a zsidók, de a nem zsidók számára is tűrhetetlen a jelenleg zajló történelemhamisítás. Emellett – az Ön szavainak sugalmazásával ellentétben – a nem zsidók közül is igen sokan tudják, hogy miképp kell emlékezni a holokausztra.
A holokausztot ugyanolyan emberek hozták létre, mint amilyenek most és a jövőben is születni fognak, és mert annak mozgatórugói éppen ezért – hiszen most is látjuk – mindig szintén újraszületnek.
A holokausztnak nem az adja az egyediségét, hogy abban addig soha nem látott és tapasztalt dolgok történtek meg, hanem éppen ellenkezőleg: a holokauszt az univerzális emberi gonoszságnak – és ennek másik oldalaként: az univerzális emberi szenvedésnek – nagyon is jól ismert elemeit vonultatta fel és szervezte meg, addig valóban soha nem látott, egyedi koncentráltsággal.
A holokauszt ettől nem egyszerűen népirtás, hanem a népirtások népirtása – modell.
Ha nem így lenne, nem volna értelme rá emlékezni.
Ha a holokausztról úgy beszélnénk, mint ami csak az érintettek számára érthető és megőrizhető, akkor semmi értelme nem volna elvárni a társadalmaktól, hogy a sajátjukként emlékezzenek rá, és hogy megértsék a tanulságait. Akkor a holokausztot valóban meg kéne hagyni a zsidóság magánügyének. Ön valóban ezt szeretné?
Emellett az Ön mondatai kiváló alkalmat adnak az antiszemitáknak ahhoz, hogy megerősítsék elméletük egyik, legfőbb kiindulópontját: nem az esemény különlegessége számít, hanem mindig a nép különlegessége. Az antiszemitizmus az általa kívánt emberhierarchia és népversenyeztetés felállítása érdekében úgy tesz, mintha egy egyedi, különleges történeti eseménytől a népcsoport maga is totálisan, örök időkre egyedivé, különlegessé válhatna, éspedig hol pozitív, hol negatív értelemben. Trianon a magyarságot e szerint pozitív értelemben teszi különlegessé, a holokauszt a zsidóságot negatív értelemben (mert úgymond „megérdemelték” és mert az emlékezetét „a többiek anyagi megcsapolására használják fel”).
Mivel az Ön mondatai azt sugalmazzák, hogy a holokausztra való emlékezés a zsidóság specialitása, más szóval a különlegessége, fölerősítik annak lehetőségét, hogy az antiszemiták igazolva lássák az elméletüket: egy esemény egyediségét feltétel nélkül rá lehet vetíteni a nép minőségére, hiszen a zsidóság képviselői is ugyanezt teszik, amikor a saját népük egyediségét emelik ki, a megemlékezésekről szólva.
Ma Magyarország civilizált polgárai egyértelműen arra törekednek, hogy ne pusztán a zsidó emlékezet, hanem a nemzeti emlékezet ügyének tekintsék a holokausztról való megemlékezést, ezzel is gyengítve a jobboldal által felállított, etnicizáló nemzetfelfogást, amely a nemzetet magyarként állítja szembe a saját zsidóságával (és nem mellesleg a cigányságával).
Jó volna, ha Ön korrigálná azokat a mondatait, amelyekben eddig kirekesztette a nem zsidókat a holokausztra való emlékezés képességéből, és az emlékezést valamiféle zsidó specialitásnak, sajátos tudásnak tekintette, a közös, nemzeti emlékezés hangsúlyozása helyett.
Jó volna, hogy a holokauszt legnagyobb mértékben áldozatává váló csoportjának képviselőjeként olykor a cigányság áldozataival kapcsolatban is kifejezné a szolidaritását.
Jó volna, ha a zsidóság egyik, legfontosabb szervezetének elnökeként nem nehezítené azzal Magyarország civilizált és demokratikusan gondolkodó polgárainak dolgát, hogy erősen félreérthető szavakkal bonyolítja tovább az egyébként sem egyszerű helyzetünket.
Lévai Júlia
magyar állampolgár gepnarancs.hu