Betegsége miatt sokat sportolt, futballozott
és asztaliteniszezett.
Fáradhatatlanul edzette magát, hogy a
iatalon szerzett betegségét
leküzdje. Az igazi hobbija a
horgászat volt. A természetben
érezte jól magát. Kedvelhették
a halak is, – barátai
szerint – mert nagy szíve
volt, sokszor gondolt egy nagyot,
és visszadobta a már az
iszákjában ficánkoló pontyot.
Csak annyit mondott, tudom,
hogy nem te vagy az aranyhalam,
de kapsz még egy esélyt.
Az életre.
Dezső barátom most az
utolsót vesztette el. Hetvenhét
esztendős korában váratlanul
itt hagyott minket. Emlékét
megőrizzük.
Szántó István/Észak