– Január 27-én, hétfőn kapott egy papírt Miskolcon a munkahelyén. Mi áll rajta? Felmondás vagy csak egy levél, ami közli, hogy nyárig tartanak igényt a munkájára?
– Egyértelműen azonnali felmondás áll a levélben, annyi, hogy január 27-től munkajogviszonyát azonnali hatállyal megszüntetem. Ez nem az a levél volt, amiben az áll, hogy nyárig dologozhatok. Ennek már csak azét sem lenne értelme, mert arról, hogy Horváth Ádám nem kíván velem dolgozni, tavaly augusztus óta tudok. Nem értem, hogy állíthattak ilyet a sajtó nyilvánossága előtt. Nekem felmondtak, már a január 27-i héten tartott koncertet sem vezényelhetem.
– Mióta tudott arról, hogy az igazgató a következő szezont nem önnel képzeli el?
– Az első találkozáskor, miután ügyvezető igazgató lett a zenekarnál, beszéltünk arról, hogy ő nem kíván velem dolgozni, mert más a koncepciója a zenekar működését illetően. De mindig szuperlatívuszokban beszélt rólam, szavakban meghajolt a 30 év teljesítménye előtt. A koncepciójával én sem vitatkoztam, de már rövid idő után gyanakodni kezdtem.
Szeptemberben már volt egy mini fesztiválunk, ahol négy napon át mindig másféle koncertet adtnuk, megpróbáltuk bemutatni, hogy milyen sokféle stílusban játszunk. Gyerekkoncertet adtunk, táncosokkal léptünk fel, zenei előadást tartottam. Erre a koncertsorozatra valahogy nem akartak megszületni a plakátok. Mindig jött valami indok Horváth Ádámtól, hogy nincs még rá elkülönítve a pénz, aztán nem tetszett a formátuma, végül két nappal az első koncert előtt kerültek ki a plakátok az utcára, egy olyan képpel, amely semmi nem utalt arra, hogy egy szimfonikus zenekar koncertjét hirdeti, a programot pedig csak egész közelről lehetett látni. A végeredmény pedig az lett persze, hogy alig jelentek meg a koncerteken, mert későn értesült róla a közönség.
– Ez lehetett porszem a gépezetben is, nem feltétlenül szándékos terv. Teljes cikk itt.