Észrevétlen csoda: 45 éve ír újságot
közöttünk a semmit mondás világcsúcstartója! Ezzel a teljesítménnyel méltatlanul, csak a főszerkesztő helyettesi posztig kapaszkodott fel! Körme letört az erőlködéstől, (írógép használatának elsajátításának reménytelen kísérlete közben) foga kitört az elhallgatástól. Hályogos szeme mindig, mindenkor, mentes a lényeges dolgok meglátásától. Vörös vakság kínozta! Csak azt tudta szépnek, tökéletesnek látni, ami legalább hasonlított az Ő szertett vörös csillagos világához! Ilyenkor ócskákat írhatott ő, az eszme fényességéről, fényesítésére! Eredményei felnagyításában a legjobb lupén túltett! Nem akarta tudni, hogy lop e? Elvtársak eltévelyedése a kapitalista vagyonszerzés irányába észrevétlen, vagy szóra sem érdemes volt számára! Jól tudta ne szólj szám, megmarad a helyem. Tolvajokról hírt adni amúgy is illetlen! A párt a társadalom élenjárója! (lopásban is!) Minden a miénk, és ők hazahordták a rájuk eső részt! A biztonságba helyezés, egyéni megőrzés nehéz feladatát vállalva! Ezért, ez számára említésre se méltó dolgok közzé sorolandó volt mindenkor. Főnökei szerették, problémát, sajtópert soha nem okozott! Ő jobban helyeselt a Hitleri kor helyeslőinél, Kádár elvtárs, és kis királyai tevékenységét kommunista egekig magasztalva!