Nyílt levélben mesélte el molesztálásának
történetét a filmrendező fogadott lánya. A botrány 21 évvel ezelőtt robbant ki, és azóta az amerikai filmvilág egyik megoldatlan ügye. Dylan Farrow bevallottan azért hozta elő a témát a New York Timesnak írt levéllel, hogy a közelgő Oscar alkalmából emlékeztessen a rendező múltjára. Woody Allent ugyanis idén Oscarra jelölték a Blue Jasmin forgatókönyvéért.
A levél
Mi a kedvenc Woody Allen-filmed? Mielőtt válaszolnál, tudnod kell, hogy amikor hétéves voltam, Woody Allen kézen fogott és felvitt a házunk sötét, apró emeleti szobácskájába. Azt mondta, hogy feküdjek hasra, és játsszak a bátyám elektromos vonatával. Ezután pedig szexuálisan inzultált. Beszélt hozzám, miközben csinálta, suttogott a fülembe, hogy jó kislány vagyok, ez a mi titkunk marad, és ha jó leszek, akkor elvisz Párizsba, és sztárt csinál belőlem a filmjeiben.
Emlékszem, hogyan bámultam a kis játékvonatot, amint körbe-körbe megy. Onnantól kezdve képtelen vagyok játékvonatokra nézni.
Amennyire emlékszem, az apám csinált velem olyan dolgokat, amiket nem szerettem. Nem szerettem, ahogy elvisz az anyám, barátaim, testvéreim közeléből, hogy egyedül lehessünk. Nem szerettem, amikor a hüvelykujját a számba tette. Nem szerettem, amikor együtt feküdtünk a takaró alatt és rajta csak az alsónadrágja volt. Nem szerettem, amikor a meztelen ölembe hajtotta a fejét, és úgy lélegzett ki, be. Elrejtőztem, de mindig megtalált. Ezek a dolgok olyan gyakran, rutinosan és egyértelműen történtek, anélkül, hogy az anyám, aki megvédhetett volna, észrevette volna, hogy azt hittem, mindez normális. Hogy ilyen a lány-apa kapcsolat. Aztán jött az, ami az emeleten történt, és ami már különbözött az előzőektől. Azután már nem tudtam titokban tartani.
Amikor megkérdeztem anyámat, hogy amit Woody Allen tett velem, azt az ő apukája is csinálta-e vele, nem tudtam még a választ. Nem tudtam azt sem, milyen lavinát indítok el ezzel. Nem gondoltam, hogy az apán a nővéremmel kezd szexuális kapcsolatot, csak hogy elkendőzze ezt az ügyet. Nem gondoltam, hogy az anyámat vádolja majd azzal, hogy hazugságokat ültetett a fejembe. Nem gondoltam, hogy a történetet újra és újra el kell mesélnem, hogy a bírósági ügyben, amit nem is értettem, kiderüljön, csak kitaláltam az egészet. Egyszer az anyám leültetett, és azt mondta, nem lesz semmi baj akkor sem, ha megmondom, hogy csak kitaláltam az egészet. Hogy vissza lehet vonni. De az egész igaz volt. Csak az erősebbel szemben nehezen állnak meg a szexuális bántalmazás vádjai. Orvosok és szakértők próbáltak hitelteleníteni.
Azok után, hogy apámtól egy meghallgatáson megtagadták a láthatási jogot, anyámat próbálták lebeszélni arról, hogy vádat emeljen ellene, a gyerek kímélése miatt, noha a Conneticutben alapos gyanú merült fel Allen bűnösségét illetően. Woody Allent soha nem ítélték el semmiért. Az, hogy meg tudta úszni ezt az ügyet, egész életemben kísértett.
(….)
A múlt héten Woody Allent Oscarra jelölték. És én ezúttal nem omlok össze a nevét látva. Woody Allen elfogadottsága hosszú ideig elnémított. Úgy éreztem, a díjak és elismerések azt üzenik nekem, hogy fogjam be. De a szexuális bűnök túlélői, akik segítettek ha kell, és akik megosztották velem félelmeiket, hogy hazugnak nevezik őket, hogy azzal vádolják őket, hogy az emlékeik csak kitalációk, ők adták nekem az erőt: ne maradjak csöndben, és így mások is rájöhessenek, hogy nekik sem kell hallgatniuk.
Ma már szerencsésnek tartom magam, boldog házasságban élek, testvéreim támogatnak. Olyan anyám van, akinek volt ereje megvédeni akkor is, amikor egy ragadozó a káoszt hozta közénk. De mások még félnek, sérülékenyek, és küzdenek azzal, hogy elmondhatják-e az igazságot. És az az üzenet, amit Hollywood küld számukra, nagyon fontos.
Mi lenne, ha a te gyerekedről lenne szó, Cate Blanchett? Louis CK? Alec Baldwin? Vagy te lettél volna az, Emma Stone? Vagy te, Scarlett Johansson? Diane Keaton, te ismertél is, amikor kicsi voltam. Elfelejtettél volna? Cikk itt.