Emil KaloNEM SZÓLTAM MERT
….RADVÁNYI GÁSPÁR A KEZELŐORVOSOM…
Ma a Selyemréti strandon kérdezték tőlem, tudom-e, hogy Radványí Főorvost verték véresre a Semmelweis Kórházban. Tudtam, hogy valakit igen, de hogy Ő az, azt nem.
Nem hittem el. Amikor bizonyossá vált, legszívesebben ordítottam volna.Egy világ omlott össze bennem. Gazsi aki a légynek sem tudna ártani ? Nem, az nem lehet igaz. Most már tudom , igen. Leukémiám miatt Ő a kezelőorvosom. Medikus kora óta ismerem. Orvosként mindig felnéztem Rá . Empátiája, széleskőrű irodalmi tájékozottsága, betegekkel történő kapcsolattartása számomra mindig lenyűgöző volt. Berkessy Sanyi legértékesebb tanítványának tartom.
A sors kiméletlen volt vele, és az ma is. Felesége tragikus halála megviselte. Maga is többször nézett farkasszemet a halállal. Többször könnyeket csalt a szemembe. A felesége temetésén, amikor egy mentő és egy orvosi stáb- tudta nélkűl- volt jelen a szertartáson, Ő a sírhoz még nem jöhetett. De soha nem félt. Utoljára Berkessy Sanyi temetésén izgultam érte. Láttam mennyire izgul, mivel tanítómesterétől kellett nagy nyilvánosság előtt búcsúznia.
A tegnapi Észak-ban, azt mondotta: „Nem akartam megszerezni azt az örömöt senkinek, hogy legyőzött, kiütött pozicióban lássanak. János Pál is azt üzente: „Ne féljetek.” Az én lelkiismereten tiszta, én igaz ügyet képviselek: a beteg ember érdekeit képviselem, mindenhogy és mindenáron!”
Lehet, hogy hallgatnom kellett volna, hiszen az országban rend van. Én ezt kétlem.Sajnos az országban az emberek joggal élnek félelemben. Amikor az első kemo-t kaptam mondottam Gazsinak: Én nem szeretnék félelemben élni. Hál’ Istennek Gazsinak köszönhetően teljes, normál életet élek.De én aggódom érte, és a társadalom- joggal félelemben élő- nagyobbik részéért.