A Tizeshonvéd utcáról nem
csak a házakat bontották le,
hanem a régi macskaköveket
is felszedték, amik elszállításra
várva ott hevertek az út
szélén, és csak a két villamosvágányon
volt közlekedés.
De ebben a serény építési időszakban,
a felső vezetés úgy
döntött, hogy Nyikita Szergejevics
Hruscsovot Lillafüreden
látják egy éjszakára vendégül.
A leleményes városvezetés, lévén,
hogy akkor még az északi
terelőút nem létezett, úgy
döntött, a felbontott utat helyre
kell állítani, de íziben, ezért
az összes felbontott macskakövet
visszagórták a helyére,
és azt bitumennel lefedték,
majd hengerrel tömörítették.
Az út mellé deszkapalánkot
húztak, hogy az építkezés
előtti rombolás takarásba kerüljön,
és a nagy Szovjetunió
első emberének ne bántsa a
szemét. Vagyis Miskolcon is
létrejött egy Patyomkin falu,
ami az akkori korra jellemző
volt. Időnként dé javu érzésem
van. Mármint a valóság
leplezése vonatkozásában.
De végül is, most a Vologda
lakótelep, már patinás része
Miskolcnak, és az az üzletsor,
a Herman Ottó Gimnázium
tornatermével együtt harmonikus
kapocs a régi belváros
és a Glósz, Újgyőr, Vasgyár, és
Diósgyőr között. Csak éppen
ehhez több évtized kellett.
TŐSÉR ISTVÁN, MISKOLC Északmagyar