2014. január
10-én, Remete Szent Pál,
Magyarország védőszentje
ősi napján, dr. Horváth Béla
volt Miskolc város főépítésze
temetésén a Miskolc
Avasi református temetőben
elmondott búcsúztatója.)
Drága jó édesanyámtól
hallottam azt a gyönyörű
indíttatást, mellyel az élet
útjára bocsájtott: Amikor a
földre megszülettél, akkor mi
nevettünk és te sírtál, s amikor
majd az égiek hívnak és el
kell menned, akkor mi fogunk
sírni és te fogsz nevetni.
Ma azért jöttünk itt össze,
hogy emlékezzünk és elbúcsúzzunk
ij . Dr. Horváth Béla
Miskolc város nyugalmazott
főépítésze, okleveles építészmérnök,
Műszaki tudományok
doktora, okleveles
építésügyi- és városgazdasági
szakmérnök kollégánktól. Ki
is volt Ő? Hát Ő volt, az ifjú
Horváth Béla. Igen ifjú, mert
édesapját is Horváth Bélának
hívták, aki Miskolcon
szintén megbecsült jó-hírű
szakmabeliként, mint építési
vállalkozó tevékenykedett.
Mikor először találkoztam
vele és bemutatkozott mint
ij ú Horváth Béla, akkor
beszélt erről s, hogy evvel
is csak azt szeretné jelezni,
számára fontos a szülői ház
folytonosságához kötő kapocs,
mely őt kötelezi. Most
is látom magam előtt ahogy
jön velem szemben az utcán
egy idős ember, már nem
sietve, kezében az aktatáskája,
kicsit hajlottan, de nem
megtörve. Jellegzetes alakja
volt Miskolcnak.
Az emberek közt járt.
Mikor nyilvános helyeken,
fórumokon, közgyűlésben,
közmeghallgatáson megjelent
és felhívta mind az emberi,
mind a szakmai visszásságokra
a i gyelmet, jobbító
szándékát eltérő megítéléssel
fogadták. Ezért nem mindenki
szerette, de munkássága,
erős, sokszor ellenkezést nem
tűrő következetes fellépése
miatt, tudomásul vették,
elfogadták, tisztelték.
Elmehetett volna 49-ben
diplomaosztás után ő is a
városból, az országból, külső
földre, mint ahogy ezt az
építészek közül sokan meg
is tették. Ő nem tette. Átélte
a családi vállalkozás államosítását,
az államosítással
kialakult személyi kultusz
központi irányításos rendszerét,
melyben 1955-ig az
építészeknek meghatározták,
hogy hol vállalhatnak munkát
és a kollaboráns komiszszárokon
múlott, hogy hol és
milyen munkát vállalhatnak
az építészek. Nem bírta volna
elviselni, ha azt az édesapja
által létrehozott értéket, vállalkozást
látta volna elkótyavetyélni,
amely a tervezéstől
a kulcsátadásig az elvállalt
építési feladat jó gazdájaként
tevékenykedett s amelyhez
diákként fi zika munkával
maga is hozzá járult. Ha
nehezen is, de felül tudott
emelkedni a birtoklásvágyon
és úgy döntött, inkább a
választott építész szakmáján
keresztül a közösség érdekeit
helyezi előtérbe.
Szakmai munkásság
Szakmai munkásságát a mai
kor szemével megítélni, csak
úgy lehet, ha nem emeljük ki
az általa tervezett épületeket,
elkészített terveket az adott
kor teljes környezetéből, – s
itt gondoljunk csak azokra
a kortárs építészekre, akik
lakótelepeket terveztek és
építettek felelős tervezőként
az akkori politikai elvárásoknak
megfelelően, majd
hétvégén kivonultak a népi
építészet gyöngyszemeit jellemző
parasztházakba, vagy
az ellentmondást nem tűrő
direktívák elviselésére az
önpusztítást választották.
Ő nem ezt az utat választotta.
Ő, a hírvivő krónikás
szerepét vállalta. És… a
történelemből tudjuk mi jár
a hírvivőnek, a krónikásnak.
Nem csak a dicséret. Sőt…
Ő ezt az utat élete utolsó
pillanatáig vállalta, mint
az a számtalan kiadott és
félkészen maradt több száz
munkája is bizonyítja.
Ez az út jól látható, mind
egyéni sorsában, mind
nyilvános szerepléseiben
egyaránt. Ehhez az erőt az
Isteni igazságszolgáltatásban
lévő hite, a család sokszor
ellentmondást nem tűrő
feltétlen megértő szeretete
és természetesen a nagy
egészben, de a mindennapi
élet folyásához szükséges,
megvalósítható apró lépésekben,
átfogóan felelősen
gondolkodó városrendezői
urbanista látásmód főépítészi
szemlélete is segítette.
Búcsúzás
Most ha szólhatna bizonyára
megdorgálna és hosszan
ecsetelné, hogy miért nem
teljes és pontos a felsorolás,
az emlékezés, a számvetés.
És igaza is volna. Hiszen az
amit egy 86 éves életmű ily
hosszú idő alatt letett az
asztalra, ahhoz egy rövid
emlékezés nagyon kevés.
Ezért Béla bácsi kérlek nézd
ezt el nekem. Végül, de nem
utolsósorban engedd meg,
hogy a szakma képviselői
nevében, a Borsod megyei
Építészkamara vezetősé
ge és tagsága, a Főépítészi
Hivatal, – melyet Te mindig
is hivatásnak tekintettél – és
az általad oly nagyra tartott
önkormányzatiságot képviselő
önkormányzat nevében
elköszönjünk Tőled és
elengedhessünk égi utadra,
amit születésed pillanatában
az égiek kijelöltek számodra.
Köszönjük, hogy itt voltál
köztünk, úton járásoddal
tanítottál.
Tested nyugodjon békében
a földön, lelked pedig örök
ij úként foglalja el a neki
szánt égi pályát.
Isten veled Béla bácsi.
ROSTÁS LÁSZLÓ