– Civilként érkezett az eseményre, vagy

pártszínekben szerepel?

– Abszolút civilként érkeztem. Amióta kizártak a régi-régi kommunista pártból – akkoriban huszonhat éves voltam –, egyetlen pártnak sem voltam a tagja.

– Akkor mi motiválta, amikor elfogadta az Összefogás meghívását egy tatabányai előadás megtartására?
– Rokonszenvezem a vendéglátó intézménnyel (az Agorával), illetve az általa befogadott kezdeményezéssel. Feltételezem, hogy minden intézmény, amely meghív, azért teszi ezt, mert a hallgatóságát érdekli, amit mondani szeretnék.

– Előadásának címe „A múlt hamisításától a demokrácia meghamisításáig”. A cím alapján arra tippelnék, hogy Szakály Sándor ügye és a budapesti Szabadság térre tervezett emlékmű fontos részét fogják képezni a mondandójának.

– A Szabadság téri emlékmű tipikus példája egy kettős – esztétikai és történelmi – ízléstelenségnek. Az esztétikai vonatkozásokat felesleges bővebben kifejtenem, egyszerűen nézzen rá a szóban forgó műre: aki ezt műalkotásként el tudja fogadni, annak az esztétikai érzéke közelít a nullához. Nézzük a dolog történelmi oldalát. Az új alaptörvény szerint 1944. március 19-e után megszűnt az ország szuverenitása, addig egy független, szabad, remek ország voltunk – aztán jöttek a gonosz, náci németek. Mint a sasmadár, lecsaptak ránk – a szobor legalábbis ezt sugallja –, és attól kezdve történt minden rossz. Ez a koncepció több ponton is meghamisítja a magyar történelmet. Például ott, hogy eszerint a zsidók deportálása csak a kijelölt dátum után kezdődött. Arról senki nem tesz említést, hogy a zsidótörvényeket korábban hozták meg, és ezek nélkül nem jöhetett volna létre a zsidóság minden ellenállás nélküli deportálása. Arról sem beszélünk, hogy utóvégre Amerika és Anglia ellen is hadat üzentünk, nem csak a Szovjetunió ellen. Az a Horthy Miklós, akit a szobor Gábriel arkangyalként ábrázol, a szövetségesek, tehát a demokratikus hatalmak elleni háborúba is belevitte az országot. Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy Horthy volt a németek utolsó előtti szövetségese. Az ő mitizálása, mondhatnám, igen vaskos történelemhamisítás.

– A múlt héten sokakat felháborított a Jobbik esztergomi fóruma, amelyet – több párt és civil szervezet ellenkezésének dacára – a volt zsinagógában rendeztek meg. Ebben az esetben is hasonló motivációkról beszélhetünk?
– Az esztergomi zsinagóga ügyében nem látok történelemhamisítást. Ott pusztán erkölcstelenséget, erkölcsi kibicsaklást vélek felfedezni.

– Ön szerint mit tehet a baloldali értelmiség, ha ellen akar szegülni a kormány emlékezetpolitikai törekvéseinek?
– Úgy látom, hogy az értelmiség ebben a pillanatban mindent megtesz, ami tőle elvárható. Nem kell baloldali történésznek lenni, hogy belássuk, miért hamis ez a történelemkoncepció. Hogy a kormány miért ír le úgy bizonyos eseményeket, ahogy azok nem történtek meg, miért érzékeltet szimbolikusan olyan eseményeket, amelyek szimbolikus hazugságokhoz vezetnek. Kiváló történészek írtak, írnak ezekről a kérdésekről. Ebben az esetben mit tehetnek még? Attól még, hogy ők szabotálják a szobor felállítását, az ugyanúgy oda fog kerülni a Szabadság térre. Kétharmados többség van, Orbán Viktorék azt csinálnak, amit akarnak. Ezt egyelőre senki nem tudja megakadályozni, legfeljebb az április 6-i választások után. (Az interjú készítése utáni napon a kormány az emlékmű felállításának elhalasztása mellett döntött. Az új határidőt a választások utánra, május 31-ére tűzték ki. – a szerk.) Azokon a médiumokon keresztül, amelyek rendelkezésünkre állnak, igyekszünk eljuttatni az emberekhez a véleményünket, de ez önmagában kevés, a nagy többség nem értesül az ellenzék megszólalásairól. Annál is kevésbé, mert a közszolgálati média a kormány kezében van, propagandahangszóróvá vált, így pedig nagyon kevés emberhez tud eljutni bármilyen, a kormánnyal szemben megfogalmazott ellenvélemény.

– Mi az igazság abból a legendából, amely szerint ön vezető szerepet vállalt abban, hogy Bajnai Gordonék bevonják a baloldali összefogásba a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciót?
– Mint mindenben, ebben az ügyben is nagyon túlbecsülik az én szerepemet. Egy politikust nem lehet arra rábeszélni, hogy csináljon meg olyasmit, amit egyébként nem akar megcsinálni. Az értelmiségi csak tanácsot adhat a politikusnak, amit az vagy meghallgat, vagy nem – általában inkább nem. Elég sokan voltunk ott Fischer Iván lakásán, amikor lezajlott ez a bizonyos beszélgetés. Közösen jutottunk egyfajta véleményre, ami, úgy néz ki, befolyásolta Gordont. De nem tudta volna befolyásolni, ha előtte nem ugyanazt gondolja, amit mi is gondolunk. Ismerem a politikusokat, nem olyan könnyű hatni rájuk.

– Ön szerint Gyurcsány nem visz el több szavazatot a baloldaltól, mint amennyit hozhat?
– Ha követi a statisztikákat, akkor láthatja, hogy ebben a pillanatban úgy tűnik, Gyurcsány se nem hozott, se nem vitt, a baloldali szavazók száma nem változott. De hogy mi lesz a következőkben, azt nem tudhatjuk. Különben Gyurcsányról azt gondolom, hogy nagyon rossz miniszterelnök volt, de ettől még a legokosabb magyar politikusnak tartom. kema.hu