Márta PankucsiMa 26 éve Miskolcon alakult meg az ország első helyi MDF
szervezete. Szervezője a férjem: Furmann Imre volt. A hatalmon lévő állampárt megyei vezetői mindent megtettek ennek megakadályozására. Az volt az álláspontjuk: elég nekik a gazdasági válság és a növekvő munkanélküliség – ebbe a megyébe nem teheti be a lábát az ellenzék, akiket ők ellenségnek tekintettek. A titkosszolgálat bomlasztó munkája mellett a megyei pártvezetők személyesen is bevetették magukat a küzdelembe. Más településen élő rokonaim keresték kétségbe esetten – az egyébként semmiről semmit nem tudó – Nagymamámat, azzal a hírrel, hogy a munkahelyükön nyílt fórumon azt hallották: Amerikában kiképzett és onnan pénzelt ügynök vagyunk a férjemmel együtt…
1988. március 5-én a lakásunkon tartott összejövetel témája: „Vállalkozás, állam, társadalom” volt. Lengyel László tartotta a nyitóelőadást. A kiutat kerestük abból az általános csődhelyzetből, amibe akkorra az ország jutott, és ami a mi megyénkben különösen mély volt. Én a területi egyenlőtlenségekről beszéltem. Adatokat soroltam arról, hogy a megyén belül akár százszoros különbségek vannak a különböző településeken élő emberekre jutó állami támogatások összegében. Nyilván a falvak voltak a legkevésbé támogatottak, és az un. szocialista városok valamint a megyeszékhely a legjobban támogatottak.
Akkorra már nyilvánvaló volt, hogy a vállalkozások jelenthetik a kiutat a gazdasági csődből. A csőd azáltal vált letagadhatatlanná, hogy nem kapott az állam több nyugati kölcsönt. A hatalom birtokosai gőzerővel vetették be magukat a spontán privatizációba. Ekkor alapozták meg későbbi gazdasági hatalmukat. Ekkor váltották át politikai kapcsolataikat – társadalmi tőkéjüket – materiális tőkére, gazdasági hatalomra.