Egymillió aláírás összegyűjtésével
szeretné lépésre bírni a vonakodó uniós politikusokat a kannabiszszármazékok legalizációja kapcsán a Weed like to talk néven futó európai polgári kezdeményezés.
A reformer drogpolitika uniós szakembereit is meglepte néhány egyetemista fiatal húzása, akik tavaly év végén sikerrel jegyeztették be a „Weed like to talk” című európai polgári kezdeményezésüket. A meglepetés abból adódott, hogy az Európai Bizottságnak, ahogy sok egyéb területen, a drogpolitikában sincs jogalkotási jogköre. Magyarán, Brüsszel nem mondhatja azt a tagállamok kormányainak, hogy egységesen legalizálják a füvet (vagy azt, hogy tiltsák).
A legalizáció azért is nehéz kérdés, mert minden EU-ország aláírta az ENSZ 1961-es Egységes Kábítószer Egyezményét, illetve annak 1971-es, pszichotróp anyagokról szóló kiegészítését. Az EB ennek ellenére jóváhagyta, hogy a témában aláírásgyűjtés induljon. A döntésben szerepet játszhatott az is, hogy az uniós tagállamok többségében mára dekriminalizálták a fű fogyasztását és kis mennyiségben való birtoklását is. Az ósdi magyar büntetőjogi szemlélet pedig, mely nem tesz különbséget a különböző illegális tudatmódosítók között, és éppúgy börtönnel fenyegeti a fogyasztókat, mint a kereskedőket, mára Európa-szerte kisebbségbe szorult.
Érvek a legalizáció mellett:
– Miért a maffiát és a feketekereskedelmet pénzeljük a fűbizniszből, ha az abból származó adót a köz javára és ártalomcsökkentésre is lehetne költeni?
– Mi óvja meg jobban a fiatalokat és nyugtatja meg a szülőket: ha ellenőrzött körülmények között árult és minőségbiztosított füvet vásárolhatnak csak 18 évet betöltött felnőttek, vagy ha a dílerek terítik a piacot és szabják az árakat, ellenőrizetlen minőségű áruval?
– Hogyan vehetjük fel a legjobban a marihuánacsempészet ellen a harcot? – Legalizációval!
– Új munkahelyek tízezreit teremtené egy legális marihuánarezsim, legyen szó a fűboltok eladóiról, legális kannabiszkutatásokról, kertészekről vagy a termelést segítő technológiák értékesítőiről.
A közelmúltban az EU számos országában érdemi társadalmi párbeszéd indult a témában. Belgiumban például a kormánykoalícióban résztvevő flamand szocialista párt a májusi országgyűlési választásokra írt programjában is felvette a legalizációt. Eközben a belga sajtó arról cikkezik, hogy a politikai pártok ifjúsági tagozatai jobb- és baloldalon a fűtermelés és -kereskedelem szabályozása és adóztatása mellett foglalnak állást.
Komoly vita zajlik Európ-szerte
Hasonló diskurzus zajlik Németországban, Nagy-Britanniában és Dániában is. Szemben ugyanis az amerikai legalizációs mozgalommal, ahol a gyógyuláshoz és fájdalomcsillapításhoz való jogból származtatták az orvosi marihuánához való jogot, Európában az emberi jogi mozgalom vitte előre a diskurzust. Az érvelés szerint nem összeegyeztethető az Európai Unió Alapjogi Chartájával (vagy a tagállami alkotmányokkal), hogy az uniós polgárokat tömegesen bélyegezzék meg, illetve vonják büntetőjogi felelősségre.
Becslések szerint az EU 500 milliós 15–65 év közti lakosságának 7-20 százaléka saját bevallása szerint az utóbbi évben legalább egyszer fogyasztott kannabiszszármazékot. A becslések bizonytalansága abból fakad, hogy mivel a fű fogyasztása illegális, változó, hogy a fogyasztók kinek mit vallanak be. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy létezik egy több tízmillió fősre becsült társadalmi csoport, amely a kannabiszt túlnyomó többségében rekreációs céllal használja, a társadalom hasznos tagja, a törvények mégis megbélyegzik vagy súlyos büntetéssel fenyegetik.
Jelenleg alapjogok sérülnek
„Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való bármilyen szintű, különösen politikai, szakszervezeti és polgári célú egyesüléshez, ami magában foglalja mindenkinek a jogát ahhoz, hogy érdekei védelmére szakszervezetet alapítson, vagy azokhoz csatlakozzon.”
Az Alapjogi Charta 12. cikkelye alapján nyertek létjogosultságot számos országban az úgynevezett kannabisz szociális klubok. Spanyolországban több száz, de Európa számos más országában, így Németországban, Görögországban, Csehországban, Belgiumban, Franciaországban is működnek ilyen nonprofit társulások. Ezek keretében felnőtt emberek a közösen termelt fűből vásárolhatnak tagsági díjjal működő zárt klubrendszerben (nem csak orvosi célra).
ENSZ-konvenció ide vagy oda, Európa számos országa a saját útját járja, és egyre kevésbé hajlandó büntetni a marihuána fogyasztását. Ugyanakkor egyesek szerint a dekriminalizáció csak kényszermegoldás, a valódi cél csakis a legalizáció lehet. Ez veheti el teljesen a bűnszervezetektől a piacot, teremthet legális munkahelyeket, védheti meg hatékonyan a gyerekeket és fiatalokat, szabályozhatja a fogyasztást, és biztosíthatja, hogy a cigarettához és az alkoholhoz hasonlóan a marihuána is adóbevételeket termeljen.
A legalizációt amúgy neves közgazdászok, jogászok, a drogkereskedelem tragikus hatásaitól szenvedő dél-amerikai országok, a kaliforniai orvosi kamara és a brit Economist magazin is teljes mellszélességgel támogatja.
Óriási biznisz
Az ENSZ 2003-as átfogó számítása szerint a globális drog-kiskereskedelem évi 320 milliárd dollárt tesz ki, vagyis a világ GDP-jének kb. az 1 százalékát jelenti. Ebből a marihuána forgalma meghaladja a kokain és a heroin összesített forgalmát. Az EU-ban a kannabiszpiac méretét konzervatív becslések évi 7-10 milliárdra, a szélesebb körben elfogadott számítások valahol 15 és 35 milliárd euróra teszik. Ebből egyelőre az EU-ban csak a holland államnak van tiszta adóbevétele. Ráadásul a hollandok is csak a kiskereskedelem adóztatásáig jutottak. A fűpolitikai reformerek szerint azonban a társadalom akkor jár a legjobban, ha a termeléstől a fogyasztásig szigorú keretek közé szorítják a kannabisz és származékai, illetve a belőlük előállított számos fájdalomcsillapító, gyógyító és bódító hatású készítmény árusítását.
A progresszív példa paradox módon a drogháború fő finanszírozójától, az Egyesült Államoktól jön. Az USA-ban húsznál több államban működik orvosimarihuána-rendszer. Emellett idén Colorado és Washington államok engedélyezték a rekreációs fűfogyasztást is. A piac szabályozott, az állam a termeléstől az értékesítésig adóztat, marihuánát pedig csak 21 évet betöltött felnőttek vásárolhatnak, legfeljebb egy unciát (28 grammot.)
Mit is akarnak ezek a füvesek?
Az Weed like to talk európai polgári kezdeményezés, melyet egy belga–német, spanyol, holland, olasz, svéd, francia civil bizottság adott be a következőket kéri az EB-től:
„Jelenleg nincs egységes európai jogi iránymutatás a kannabiszpolitikák tekintetében. A koherencia és a diszkrimináció kérdésére ezért érdemes rákérdezni. A kannabisz előállításának, használatának és értékesítésének egységes ellenőrzése és szabályozása: (a) biztosítaná a törvény előtti egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát valamennyi uniós polgárra nézve, (b) védené a fogyasztókat valamint monitorozná az egészségügyi kockázatokat c) véget vetne a kannabiszcsempészetnek. Lépjünk tovább a kannabisz legalizációja és a nemzeti jogszabályok harmonizációja felé az egész EU-ban.”
Erre a linkre kattintva nyomon követhető, melyik tagállamban hány aláírás van meg a szükségesből
Ez alapján a lengyelek nagyon rajta vannak, a svédek, észtek és bolgárok is kitettek máris magukért, míg a magyarok pedig egyelőre a középmezőnyben haladnak.