Drámai mentőakció a Nagy-Tarpataki-völgyben.

 

 
Március 15-én az esti órákban cseh síalpinisták csoportja kérte a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) segítségét. A cseh túravezető által vezetett 5 tagú csoportot a Rovátkáról (Prielom) a Hosszú-tavi menedékház (Zbojnícka chata) felé történő leereszkedés közben lavina sodorta el. Egyiküket teljesen maga alá temette a hó, a csoport egy másik tagját csak részben temette be, őt társainak sikerült kiásniuk. A csoport tagjainak lavina jeladók segítségével sikerült megtalálni és kiszabadítani eltemetett társukat, állapota azonban a gyors segítség ellenére már akkor kritikus volt. A 40 év körüli férfi, aki később belehalt sérüléseibe, kb. 10 percig volt a hó alatt. A résztvevők későbbi elmondása szerint a csoport első két tagja alatt indult el a lavina, az még nem világos, hogy a hómezőt átvágva, vagy önmagától indult meg a hótömeg.

A hívás után azonnal 5 hivatásos és egy önkéntes hegyimentő indult a Nagy-Tarpataki-völgybe, majd újabb 6 tagú mentőcsapat indult útnak. Ezzel egy időben a Hosszú-tavi menedékházból, az ott tartózkodó hegymászókból is sikerült mentőcsapatot szervezni.
A hegyekben a baleset és a mentés idején abszolút kedvezőtlen időjárási körülmények uralkodtak. A gerinceken nagyon erős szél fújt, a legerősebb széllökések sebessége 49 m/s volt (a Lomnici-csúcson 16:00 és 17:00 óra között 30,3 m/s-ot mértek, a levegő hőmérséklete kb. -11 °C volt). A nap folyamán folyamatosan hűlt a levegő, és egyre emelkedett a páratartalom, a hőérzet nagyon alacsony volt. Mindezek a meteorológiai tényezők befolyásolták a lavinaveszély mértékét, amely a nap folyamán folyamatosan emelkedett.
A hegyimentők közben megkérték a Hosszú-tavi menedékházban tartózkodó hegymászókat, hogy a gyors segítség érdekében segítsenek a mentésben. Miközben a hegyimentők a Nagy-Tarpataki-völgyben közeledtek a menedékházhoz, a hegymászókból szerveződött csoport úgy döntött, hogy a sérültet a hegyimentők ott lévő szánjával megpróbálják lehozni a menedékházba. Miután megtalálták, a sérült síalpinistát a bélelt szánkóra fektették, a rossz látási viszonyoknak és a sötétségnek köszönhetően azonban nem találtak vissza a menedékházhoz, eltévedtek valahol a Jeges-tavi-domb (Zbojnícka kôpka, 2098 m) alatt. Az érintettek minden erőfeszítése és elkötelezett küzdelme ellenére a sérült síalpinista életét nem sikerült megmenteni, a szállítás során az éjszaka folyamán belehalt sérüléseibe. A csoport tagjai saját életüket és egészségüket féltve a holttestet a helyszínen hagyva keresték a visszautat, amelyen aztán a vihar elől be tudtak menekülni a menedékházba. A közben megérkező hegyimentők a csoport további tagjainak keresésére indultak, akiket azonban nem sikerült megtalálniuk. Keresés közben újabb 5 fős csoporttal találkoztak, akik még az esti órákban a terepen tartózkodtak. Visszakísérték őket a menedékházba, ahová hamarosan megérkezett a hegyi vezető is az első csoport további tagjaival.
Vasárnap a kora reggeli órákban a hegyimentők megkezdték a terület átvizsgálását. A gerinceken továbbra is erős szél fúlt (március 16-án 18 óra 42 perckor a Lomnici-csúcson 49 m/s). Megtalálták a takarót, amelyet a vihar lefújt a szánról, majd egyre nagyobb területen keresték a síalpinista hátrahagyott holttestét, amelyet azonban a kedvezőtlen időjárási- és hóviszonyok miatt nem sikerült megtalálni. A keresés így március 17-én, hétfőn folytatódott. Kora reggel ismét hat hegyimentő indult a menedékházból, közülük három lavinamentő kutyával, abban a reményben, hogy az időjárási körülményeknek és különösen a jobb látási viszonyoknak köszönhetően sikerül megtalálni a szerencsétlenül járt férfi holttestét. Az időjárás azonban hétfőn sem kedvezett a hegyimentőknek. Szombatról vasárnapra a Magas-Tátrában 20-40 cm friss hó hullott, majd a következő 24 órában újabb 20-50 centiméter. A frissen hullott hó és az erős szél miatt magas volt a lavinaveszély kockázata, a mentőcsoportok közvetlenül nagy lavinaveszélynek voltak kitéve, sűrű ködben, erős, néha viharos szélben folytatták a keresést. Végül hétfőn 7 óra keresés után sikerült megtalálni a lavinabalesetet szenvedett síalpinista holttestét. Nagyon valószínű, hogy a szánt, amelyen a hegymászók hagyták a holttestet, az erős szél méterekkel messzebb fújta, és beékelte egy szikla alá a Nagy-Tarpataki-völgy zárlatában. Ezt követően a holttestet az ótátrafüredi hullaházba szállították, ahol átadták azt a már a helyszínen tartózkodó temetkezési vállalkozónak.
A mentő- és keresőakcióban, amely 46 órán át tartott, szombaton és vasárnap 12 önkéntes és hivatásos, hétfőn pedig 9 hegyimentő, közülük hárman lavinakereső kutyával együtt vett részt. Marad a kérdés, hogy a SHMÚ és a HZS rossz időjárásra figyelmeztető bejelentései ellenére megfelelő volt-e ez a nap a Poprádi-tótól a Keleti-Vaskapu-hágón (Východná železná brána), a Kacsa-völgyi-Bendőn (Gerlachovské spády) és a Rovátkán (Prieolm) át tartó túrához, és az ilyen rossz időjárás és a kedvezőtlen körülmények között a cseh csoportnak megérte-e elindulni…
Forrás és fotó: http://www.hzs.sk; http://poprad.korzar.sme.sk