Szöulban az ezredfordulót követően

egy teljes autópályát elbontottak. A város nemcsak egy folyót és egy parkot kapott vissza, hanem a gépjárműforgalom áramlása is zavartalanabb azóta. A http://kerekparosmiskolc.net/wp-content/plugins/wp-external-links/images/ext-icons/ext-icon-13.png); text-decoration: none; color: rgb(255, 0, 0); background-position: 100% 50%; background-repeat: no-repeat no-repeat;”>Braess-paradoxon megmagyarázza, hogy ez hogyan lehetséges.

Szöul, 2005. Csupán két évvel a projekt indulását követően elkészül és átadják a város egyik legnagyobb megújulási programját: a Cheonggyecheon folyó megnyitását. Sok városlakó ekkorra valószínűleg már rég elfeledte, vagy talán sosem tudta, hogy a folyó, amely jó harminc évig már csak autóból volt látható, egykor a város kellős közepén át folyt. Ahogy a képeken is látszik, igen figyelemre méltó a nyereség a városépítészeti minőségben. A néhány megmaradt autópálya-maradvány alig néhány évvel később már régmúlt idők romjainak tűnik.

2

Hogyan tovább? Jópofának tűnik. De egy teljes autópályát lebontani? Nem fog belefulladni Szöul többi része az autók tengerébe? Nos, legalábbis nem jobban, mint előtte. Valóban, néhány kritikus csodálkozva dörzsölte a szemét, amikor kiderült, hogy az autópálya eltávolítását követően a városban a forgalom áramlása generálisan javult, sőt, az átlagos menetidők csökkentek.

3

Mivel magyarázható ez? A szöuli autópálya elbontásának váratlan sikere a Braess-paradoxon jó példája. Ugyanis a Braess-paradoxon áll az először megdöbbentőnek tűnő hatás mögött. Szívesen emlegeti ezt a példát Michael Siebert matematikus, az automatizált menetrendi optimalizálás szakértője is. A http://kerekparosmiskolc.net/wp-content/plugins/wp-external-links/images/ext-icons/ext-icon-13.png); text-decoration: none; color: rgb(255, 0, 0); background-position: 100% 50%; background-repeat: no-repeat no-repeat;”>Future Mobility Camp alkalmával a paradoxont az itt következő, egyszerű modellszámítással személtette.

4

A és B pontokat két útvonal köti össze. A két szakasz rendszeres forgalma 4000 jármű. Az út egyik részén, felül a második, alul az első részen, a menetidő mindig a járművek számától függ. Összesen 45 perc plusz a járművek száma(T)/100 perc. Bizonyos idő után egyensúly áll be – hiszen amikor egy jármű útvonalat váltana, mindig a mindenkori másik útvonal válna gyorsabbá, úgyhogy egy másik jármű megintcsak ezt választaná. Az eljutási idő az egyensúlyi állapotban mindenki számára 65 perc (45+2000/100).

Fölmerül az ötlet, hogy összeköttetést létesítsenek a két útvonal között. Ez időnyereséget hozna? Dehogy! Miután megépül az összeköttetés, amelynél sokat nyomott a latba a modellben a 0 perces hipotetikus utazási idő, a járművek hirtelen 80 perc alatt, azaz 15 perccel hosszabb idő alatt érik el A-ból B-t. Szép eredmény? Nézzük, hogyan járják útjukat a közlekedők: az első szakasz megtételéhez mindig gyorsabb az alsó szakasz: 4000/100 = 40 perc kevesebb, mint a 45 perc, amely a felső szakaszon szükséges. Középre érkezve, ugyanez lesz a döntés, most a felső szakasz javára. A maximum 40 perc itt is kiüti a 45 percet. B-be érkezve azonban, mind a 4000 jármű 15-15 perccel tovább volt úton, mint az összeköttetés megépülte előtt, ez összesen 1000 óra többlet.

Lehetséges mindez egy jól átgondolt modellben? Nem. “A Braess-paradoxon véletlenszerű hálózatokban 50%-os valószínűséggel lép föl.” – magyarázza Michael. Másképpen fogalmazva: ha egy véletlen-generátorral helyekből és utakból álló hálózatot hozunk létre (ezek a gráfelméletben csúcsokként és élekként ismertek), akkor minden második hálózatban lesz legalább egy út, amely a hálózatban negatívan hat az eljutási időre. Hoppá! Könnyen lehetséges, hogy városaink tele vannak utcákkal, amelyek objektíven vizsgálva önmagában a létezésükkel lassítják a forgalmat.

Már egy másik kitűnő példa is kirajzolódni látszik. New York Cityben a legutóbbi években a Broadway (mely átlós összeköttetés New York utcáinak egyébként derékszögű hálózatában) egyes részeit szakaszosan lezárták a gépjárművek forgalma elől, ezek a gyalogosok és kerékpárosok számára felértékelődtek. Az első megfigyelések alapján itt is kedvező hatások mutatkoznak a gépjárműforgalomban is.

A német blog végezetül felteszi a kérdést: mi van Berlinben? Vajon a délkeleti útépítési projektre nem lesz-e igaz a Braess-paradoxon?
Mi pedig, itt, Miskolcon azt várjuk, hogy hozzánk is elérjen a korszerű tervezői, városfejlesztői gondolkodás, hogy itt is a fenntarthatóság, a város élhetősége váljék végre a városfejlesztés vezérfonalává.

Német nyelvű szöveg és a képek forrása: http://kerekparosmiskolc.net/wp-content/plugins/wp-external-links/images/ext-icons/ext-icon-13.png); text-decoration: none; color: rgb(255, 0, 0); background-position: 100% 50%; background-repeat: no-repeat no-repeat;”>Alle Macht den Rädern blog