C. CsillaSzép reggelt kívánok mindenkinek. Szeretnék érzelemmentes

írásjelek nélkül egy személyes, megtörtént emléket megosztani veletek, azokkal az emberekkel, akiknek egy része most most boldog, ill. egy másik része keserű. Az édesapám, fiatal kora óta a múlt rendszerben az MSZMP tagja volt. Mikor nagykorúvá váltam, volt egy nagy beszélgetésünk. Kértem őt, többet ne beszéljünk politikáról. Imásattal szerettük egymást, mégis azt válaszolta, tiszteletben tartja az érzéseimet. Ezen a napon, a születésnapomon, elültetett egy diófát a telkünkön Erenyőben, ahogy a szomszédokkal hívták, a káderdűlőben. Gyalog mentünk hazafelé, és a mai Fehérakác lakópark helyén akkor még legelő volt. Egy juhász többször legeltetette ott a nyájat, és tárogatón játszott mindég. Apám megfogta a kezem, és a láttam rajta, küzd a könnyeivel. Azt mondta, nagyon szeretne ilyen békés, szép világban élni, mint ahogyan ennek a hangszernek a muzsikája szól. – és még hozzátette halkan, ennek a muzsikának a lényege, hogy messzire hallatszik szépen. Hazáig,már nem beszéltünk. A csend megértette velem, mit jelent, a tárogató hangja messziről szép. Azóta én erre a muzsikaszóra vágyom. Azt szeretném, ha közelebbről hallanám ezt a zenét, sokadmagammal, és abban a békességben, ahogy akkor a születésnapomon csendben. Édesapám 22.-ik éve nem él. Nem tudtam a gyásszertartáson, és azóta sem sírni, ha rágondolok. Nincs mit elsiratnom, minden, ami az életemben szép volt, tőle tanúltam. Gyönyörű iskolába járhattam. Nekem nem volt gyászévem, fekete ruhát sem viseltem. Egy ember ismeri ezt az igaz mesét,neki pár napja privát oldalon leírtam. De nem tudtam tovább magamba tartani, – nagyon vágyom arra a tapasztalásra, hogy egyszer kézenfogva ünnepeljünk a szabad magyar választás másnapján, mert a magyar ember szókimondó, – de nem mindegy milyen szavakat hallanak mások kívűlről. Nem szabadna megengedni magunknak, hogy ettől legyünk sebezhetőek. Éljünk boldogan, mert véges az élet, és semmit nem tudunk megismételni, ettől különleges. És számon sem kéhető senkitől, ha valami kimaradt belőle.
C. Csilla