Ezek közül nyilván a vidékizés a legfelháborítóbb.
Mármint az azon való óbégatás, hogy a fővárosban még úgy-ahogy képesek voltak európai módon szavazni az emberek, de a jobbágyok bezzeg mind agyatlan barmok, akik az elémúltnégyév ellenére a diktátorra szavaztak, sötétségbe taszítva az országot.
Ez nem is csak azért végtelenül szomorú, mert pökhendi bunkóság ilyet mondani, hanem mert már az alapja is hülyeség. A vidékiek nem azért nem szavaztak az ellenzékre, mert ostobák, hanem mert az ellenzék nem mondott nekik semmit azon kívül, hogy nemorbán-nemorbán-nemorbán-nemorbán-nemorbán-nemorbán. Nemorbánnal meg ugye nemhogy nem lehet fizetni a boltban, de ez még lelkesítő jelszónak is béna. Az ellenzék egyébként a budapestieknek sem mondott semmit, de tényleg semmit azon kívül, hogy nemorbán.
Akkor miért szavaztak másképp? Egyszerűen azért, mert átlagosan sokkal gazdagabbak a vidékieknél. Emiatt Budapesten az embernek a rendelkezésére állnak kábé azok a dolgok és szolgáltatások, amik egy átlagos nyugat-európainak, ezért az itteniek pontosan tudták, hogy mit veszthetnek azzal, ha a Fidesz kormányon marad kétharmaddal. A nyugati piaci vívmányokat, a kellemes kapitalista fogyasztást, amit Orbán Viktoron és pár küldetéses társán kívül a modern kor miniszterelnökei meg szoktak célozni, bármely országban és bármely pár színeiben politizáljanak. A budapestiek tudnak és szeretnek fogyasztani, egy részük ezért az orrát befogva a nem nyíltan nyugatellenesekre szavazott.
A vidékieknek, azon belül leginkább a falusiaknak egyszerűen nem állnak rendelkezésükre azok a majdnem nyugati szintű kapitalista javak, amiket Orbán küldetéses Európa- és piacellenessége veszélyeztet. Így a Fidesz kormányzása nekik ebből a szempontból nem jelentett semmi kockázatot. Ha pedig ez a szempont kiesik, tényleg semmi okuk nem volt rá, hogy tömegesen rohanjanak Boldvai Lászlóra, Szekeres Imrére és társaikra szavazni. CIkk itt.