Ezek mennek a Facsén…  nagyon hiteles képet rajzol a borsodi megyeszékhely elmúlt bő fél évszázadának életmód – és mentalitástörténetéről

Ildikó Judit SugárKedves Barátaim, Ismerőseim!

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani a most megjelent könyvem (Miskolci nosztalgikus séták – Remélem elkísér címmel), a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. véleményezését – kritikáját.
Ez a könyvem már kapható a miskolci Géniusz Könyváruházban (Miskolc, Széchenyi u. 107 sz.) és az Idővonalamon korábban már felsorolt, többi könyvesboltban és webáruházakban.
Köszönöm.
RECENZIÓ
A szerzőnek sikerült megvalósítania azt, ami tulajdonképpen minden író vágya kéne, hogy legyen olvasható a sétáló kötet elején, Miskolc város szubjektív bedekkerének előhangjában.
Sugár Ildikó Judit ugyanis nem tesz mást, mint gyermekkora színteréről a Népkert melletti Budai József utcából nosztalgikus sétára indul, és miközben bebarangolja a várost, aközben minden épülethez, intézményhez, térhez, szöglethez fűződő élményeit elmeséli. Utazása így nemcsak térbeli,de a folytonos emlékfelidézés okán időbeli is, az elmúlt fél évszázadra visszatekintő. Legelőbb röviden összefoglalja Miskolc történetét, majd az első fejezetben „Elindulok régi otthonomtól” címmel bebarangolja a belvárost, és sűrűn meg-megállva elmeséli az adott helyhez kapcsolódó emlékeit, vagy épp másoktól hallott történeteket, a város legendáit.
Bár előadásmódja a legszemélyesebb, olykor vallomásos hangvételű, aközben nagyon hiteles képet rajzol a borsodi megyeszékhely elmúlt bő fél évszázadának életmód – és mentalitástörténetéről.Elmeséli, milyen kellemes, biztonságos és kulturált hely volt a belváros az 1960-as és 1970-es években.
Végig sétál a Szinva patak mentén, Európa leghosszabb utcáján, közben szót ejt Mancsról a nevezetes miskolci mentőkutyáról, betér a színházba, megidézi a régi Béke mozi hangulatát, azután elkanyarodik a Búza térre, betér a régi Piva cukrászdába, és minden helyhez megkapó történeteket, legendás alakokról szóló históriákat fűz. Hosszú sétája során eljut a város környékére, megcsodálja Diósgyőr várát, elmereng a régi kohó láttán, fölül a Lillafüredre tartó erdei vasútra, kirándul Ómassára és Bánkútra.
Egyforma érzelmi odaadással ír a régi házakról és a szürke panelrengetegről,miközben százával adja elő az érdekesnél érdekesebb történeteket.
Például fölidézi Vályi Péter miniszterelnök-helyettes 1973. évi, a diósgyőri kohó meglátogatásakor történt rejtélyes halálát.
Miskolc és környékének szubjektív kalauza, illetve az elmúlt fél évszázadban tett nosztalgikus időutazás krónikája Borsod-Abaúj Zemplén megyében eminens helytörténeti kiadvány.
www.kello.hu minden jog fenntartva.